Nagy Béla: A Ferencvárosi Torna Club évkönyve 1985 (Budapest, 1986)
A HÁTSÓ BORÍTÓOLDALON GYULAI KATALIN Közel egy évtizeddel ezelőtt a bátyám vitt le a Váci Hajó vízitelepére. Első edzőm Csereklye József volt. aki szeretettel foglalkozott velem. Sokat voltam a Dunán, s bizony nézegettem a híres fővárosi klub, az FTC hajóit. Nagyon „felnéztem" a fradis lányokra - Polgárra és Makraira, bizony szerettem volna mielőbb velük egy „fedél alá" kerülni... Ez a vágyam 1983-ban teljesült, az FTC igazolt sportolója lettem. Az első sikereket a hazai versenyek után 1984-ben, a moszkvai IBV-n értem el. Ezt így is „terveztem” - az volt a vágyam, hogy IBV győztesként fejezhessem be ifjúsági pályafutásomat. Az 1985-ös év sikereit - az önmagam szorgalmán, a rengeteg befektetett munkán kívül — jó szakosztályi közösségünknek és mindenekelőtt Kluka József edzőnk szakmai és emberi felkészítésének köszönhetem. Lassan „pesti lány" leszek, hiszen budapesti munkahelyem után, pesti lakást is kapok. A fárasztó napok estéjén jó lesz egy kicsit kikapcsolódni — azaz kötni, kötni, mert ez a hobbim... No és a győzelmi dobogóra állni! MAKRAI ÁGNES Bátyám is az FTC kajakosa volt és 10 éves koromban ő hozott le a Dunára. Az ok egyszerű: nem volt aki otthon vigyázzon rám, így hát „kényszerűségből” kerültem a csónakházba. Serdülő kori sikereim után a magasabb korcsoportban és az egyre nívósabb versenyeken is sokszor voltam győztes hajó tagja. Első felnőtt bajnokságomat - Polgárral párosán - 1984-ben sikerült elérni. Nagy vágyunk az 1986-os VB-re kijutni, és dobogóra állni! Lelkiző típus vagyok, de a rajt után a vízen már csak a győzelem foglalkoztat — és ettől megnyugszom. Hobbim? Az autóvezetés (egy Trabant is lehet autó...). Szeretem a komolyzenét, különösen Bachot. de a disco zene is kedvemre való. A legnagyobb szenvedélyem természetesen a kajakozás... POLGÁR ANNA Öt éves korom óta Fradista vagyok! Már kisgyermekként az FTC úszója voltam. Bátyám is zöld-fehér mezben focizott, apuval pedig én is rendszeresen jártam a Fradi mérkőzéseire. A kajak-kenu szakosztály tagja serdülő koromban lettem. Nekem mindig Kluka József volt az edzőm, és nagyon szeretném, ha ezt pályafutásom végén is elmondhatnám... Makraival - aki természetesen a legjobb barátnőm is nagyon sokat készültünk, versenyeztünk. Az úttörő olimpiáktól, IBV győzelmektől, bajnoki sikerekig egy hajóban „haladunk előre”. Álmunk: kijutni a következő VB-re. Ezért átlagban napi 30 km-t „lapátolunk”! Ások fáradozásért 1986-ban talán a világbajnokságon dobogóra állhatunk... 119
