Nagy Béla: 75 éves a Fradi-pálya. 1911-1986. Mesél az öreg (és az új) stadion (Budapest, 1986)

Hargitai Károly: Előszó

zett, az egyiket a kapunak háttal állva sarkalta a hálóba! Nemcsak a csapat, a közönség is tűzijátékot csinált: „Sötétedik és az állóhelyeken köröskörül fáklyákat gyújtanak a lelkes Fradi-szurkolók és egészen esti villanyfényes mérkőzés látszatát keltik. A közönség 5-0 után is a pályán marad és tombolva ünnepli a zöld-fehéreket. ”

Leszakadt lelátó

A pálya történetének legnagyobb gyásznapja: 1947. május 4. A magyar- osztrák válogatottmérkőzés kedves ünnepséggel kezdődött. Hajós Alfréd, az első magyar—osztrák mérkőzés résztvevője, a magyar labdarúgás félévszázados jubileuma alkalmából ünnepélyes kezdőrúgással indította el a labdát. Az ünneplés az első félidő 12. percében is folytatódott, hiszen ekkor már 2-0-ra vezetett válogatottunk. Az örömujjongásba azonban sikolyok is vegyültek. A B lelátó és a Springer-szobor közötti állóhelyen levők rázuhantak az alattuk lévő korzóülés közönségére. Néhányan alaposan megsérültek. De ha csak ennyi történt volna... A II. félidő 6. percében az elsőnél sokkal nagyobb szerencsétlenség következett be az állóhelynek a város felőli kanyarjában.

„A lelátóról csak azt lehetett látni, hogy megmozdul a hatalmas embererdő az állóhely teniszpálya felőli sarkában és lefelé zuhan. Két perccel később már a tett helyszínén voltunk és így közelről még borzalmasabb volt a látvány. Mintegy 8 méter magasságban szakadt be a magas betonoszlopokra helyezett padlózat. A deszka- és oszlopdarabok közül véres ruhában, jajgatva másztak elő azok, akik járni tudtak. A helyszínre siető rendőrök, mentők és tűzoltók a romok alól húzgálták ki a sebesülteket. A romok alól kimenteiteket a teniszpálya szélén a gyepre fektették le. Perceken belül nagy szirénázással tíz mentőautó érkezik, továbbá teher- és személyautókat is igénybe vesznek a sebesültek elszállítására. Az egyik szerencsés menekült a következőket mondja a lelátó leszakadásáról:

— Nagyon sokan voltunk bepréselve abba a szerencsétlen sarokba. Egyszerre csak azt éreztem, hogy megindult alattam a föld, illetve a deszkapalló, és egymáshoz verődve, szörnyű sikoltozás közben zuhantunk lefelé. Nekem még szerencsém volt, de az a nő, akire zuhanás közben ráestem, a combját törte.

A mérkőzés a szerencsétlenség ellenére pár perces szünet után folytatódott. Szusza így nyilatkozott a mérkőzés után:

— Rettenetes érzés vett erőt rajtunk, jómagam hosszú ideig szinte önkívületi állapotban lézengtem a pályán. Még Pawuza, az osztrák hátvéd is sírt az események hatása alatt.

51