Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

lyán nevetteti meg az embert, úgy mulattatja most az asztal mellett a társaságot. Kacagva, boldogan tér ma haza mindenki az áldomás után, amit megérdemelt, a jó munkát végzett csapat. Meghódította a görög fővárost a magyar futballnak, és tekintélyt szerzett a magyar névnek. A mérkőzés után az athéni lapok kedvezően írtak a Fradiról. A Kosmos többek között így jellemezte a játékosokat: „Kohut a főtüzér, Kautzky és Szedlacsik a minden lében kanál, avagy a perpetuum mobilé. Héger az iramszarvas, Obitz a trükkök királya és végül a kőszikla avagy a Gib­raltár, vagyis Takács és Hungler.” A szabad idő remekül telik. Megilletődve nézzük a nagy időt látott köveket. Felmegyünk az Akropolisz legmagasabb pontjáig, miután a kapuban megfizettük a hat drachma belépőt és megvásároltunk egy se­reg levelezőlapot. Persze a fényképészek megrohannak bennünket és hosszas alkudozás után jó üzlelet csinálnak velünk. Kisebb és nagyobb csoportban, egyenként és csapatrészenként készülnek a felvételek min­den szebb ponton és Szedlacsik is sűrűn csettintgeti el kis masináját. Mindig nagy tolongás van ilyenkor a gép előtt. Bár Hungler nem bízik Szedi művészetében, még kevésbé abban, hogy ezeket a felvételeket majd kép alakjában is látni lehet. — Te vetted át a Blum Zoli örökségét — mondja neki. — A Zoli is vagy tíz évig minden túrán garmadával csinálta a felvételeket, de egy képet sem láttunk belőlük. Mindig lemez nélkül csattogtatta a gépét... Végigjárjuk a kis akropoliszi múzeumot, összeszedjük veíemennyíen a görög mitológiai tudományunkat és bámulunk, csodálkozunk. Elnéz­zük a csodálatos kilátást, ahogy Athén most teljes nagyságában elénk terül és sokáig nézzük a tengert, mely Pireus felől kéklik, ragyog felénk. Rajtunk kívül csak három angol nő jár az Akropolisz kövei közt, s a rengeteg nézni való mellett őket is meg-megnézik a fiúk ... Az Akropoliszból Jupiter temploma mellett a stadionba sétálunk el. Útbaesnek az Efnicos teniszpályái, amelyeken persze vígan ütik a lab­dát itt decemberben is. A stadion ógörög kapuján belépve, csodás lát­vány tárul elénk. Megkapó és megragadó ez a hatalmas fehér márvány­ból épített amfiteátrum. Hatvan széles lépcsősor fut körös-körül, mely mind ragyogó fehér márványból van. Megindul a vita, hogy mennyi né­ző férhet be ebbe a stadionba. Nem nehéz a hozzávetőleges számítást megcsinálni, mely szerint legalább 50 000 ember számára van itt ké­nyelmes hely. Az öreg őr, aki nemzeti viseletben vigyáz a bejáratnál, először be sem akar engedni bennünket a salakra, de ahogy megmagya­rázzuk futballista voltunkat, örömmel tessékel beljebb. Végigmegyünk a 175 m egyenesen, megnézzük az ugró- és dobóhelyeket és konstatál­juk, hogy a salak és az egész pályaberendezés bizony eléggé el van ha­nyagolva. Fröhlich kipróbálja az elnöki páholyt, mely nagyon jól áll az arcához, ahogy Bukovi megállapítja. Obitz is utánozza a szőke centert, 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom