Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)

Flóriban. Annyit rúgták, lökték, annyi füttyszót hallott, hogy a végén csupa füttyszó volt a felzaklatott játékos körül a levegő ...

A tornán az eredmények úgy alakultak, hogy megnyerni már nem lehetett. Nem maradt más hátra, mint szépen búcsúzni. És ez maradéktalanul sikerült is: FTC—Kilmarnock 4:1. Az első gólt a 20. perc táján Flóri rúgta. Fenyvesi elszáguldott — ezen a találkozón egyébként ő volt a mezőny legjobbja —, és követlenül az alapvonal közeléből, csaknem a szögletzászlótól, keresztbe lőtte a labdát, amelyre Flóri kitűnően érkezett, és máris 1—0! Alig telt el 10 perc és Varga labdájával Karába Jancsi rohant el a jobbszélen. Látszott a mozgásán, hogy egyre inkább befelé húz. Aztán hirtelen kapura fordult, és lőtt. A kapus meglepődött, 2:0!

A második félidő búcsúzkodásféle volt. Fenyvesi két elfutása a félidő közepe táján: az egyik után a „hosszú”-ban, a másik után a kimozduló kapus fölött, közvetlenül a léc alatti részen rezgeti a háló, 4—0! Tetszetős búcsú volt. S aztán a skótok centere bekeveredett valahogy az ötösünkre, és 4—1.

Ekkor már az órát néztük. Nem, nem a meccset féltettük, hanem tudtuk, hogy még aznap este 21 óra 10 perckor felszáll velünk a gép hazafelé ...