Nagy Béla: Fradival a Föld körül (Budapest, 1985)
ból már az is főnyeremény, hogy ilyen repülőutat simán, baj nélkül megúszunk ... Texason keresztül Mexikóba repültünk. Este 9-kor érkeztünk a fővárosba. Felejthetetlen élmény volt az érkezésünk. Gyönyörűen kivilágított repülőtér, rengeteg ember várt bennünket. Ilyen ünnepélyes fogadtatásban soha nem volt részem. Nem hittem a szememnek, nem gondoltam arra, hogy ilyen nagyra becsülnek bennünket. Hála ezért a 15 évvel ezelőtt itt járt Sabariának, Hungáriának, de különösen az ott élő magyar sportoktatóknak, Bíró Gyuszinak, Grósz Lajosnak, legfőképpen pedig Orth Györgynek. Természetesen a Ferencváros csapatának játéka és a játékosoknak a pályán és az életben való viselkedése csak öregbítette a jó hírnevünket. Büszkén és bátran merem állítani, hogy az adott körülmények között egyetlenegy másik csapatnak sem lett volna olyan hallatlan nagy sikere Mexikóban mint a Szusza, Puskás és Mészáros trióval megerősített Ferencváros csapatának volt.” LAKAT KÁROLY túralevele az első guadalajarai mérkőzés krónikájával ajándékozta meg az utókort: Azzal kezdem a beszámolót, hogy a harmadik mérkőzésünkre már nem a fővárosban, hanem Guadalajarában kellett kiállnunk. Az oka szinte hihetetlen: a fővárosban áramkorlátozás van. Miért korlátozzák Amerikában a villanyáramot? Itt ugyanis az áramenergiát a víz szolgáltatja, s ha a hegyekben kevés víz gyűlik össze, akkor jön az áramkorlátozás. Korszerű turistákhoz híven Guadalajarába is acélmadárral repültünk. Henni ezúttal is nehezen viselte el a légi utazást. Őt már úgy emlegetjük: „Hennibe csak hányni jár a lélek.”... A 446 km-nyi távolságot elég „gödrös úton” másfél óra alatt tettük meg, a mintegy 2-3000 méter magas hegyek között. A megérkezésünkkor kissé kellemetlenül éreztük magunkat, mivel a teljesen idegen városban senki sem várt bennünket. Beérve a szállóba annál kellemesebb volt a meglepetés: a Frances Hotel igazgatója ugyanis magyar ember, Wágner József. A 250 000 lakosú város már nem sok újat tartogatott számunkra. A különbség csupán annyi — a fővárossal ellentétben — hogy itt valamivel jobban éreztük magunkat, mivel ez a város „csak” 1540 méter magasan fekszik a tengerszint felett. A mérkőzés csütörtökön este fél 9 órai kezdettel került sorra. A pálya világítása jobb, mint Luxemburgban volt, viszont az Elektromos-pályáé tökéletesebb. A kapuk előtt itt igen nagy a sötétség, mivel a 40-40 lámpa két oldalt a lelátón van elhelyezve. Hiba az is, hogy a fényszórók nem egyenlő magasságban vannak és így a játékosokat árnyék követi. A mérkőzés színvonaláról csupán any- nyit említek meg, hogy még Opata Zoli bácsi edzőnk is meg volt elégedve a játékunkkal! Áz eredménnyel már nem, hiszen két-három gól51
