Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

A vereség ellen nem tehettünk semmit, s ha tizenegy ördöggé változott volna a tizenegy fiú (Amsei — Hung- ler, Papp — Furmann, Bukovi, Ofoitz — Rázsó, Takács II, Turay, Toldi, Ko- hut) — hiszen azok sem küzdlhettek volna jobban —, akkor is elszenvedtük volna a vereséget. Nekem csak az bántja a szívemet, hogy gól nélkül kellett levonulnunk a pályáról. De minden elfogultság nélkül meg kellett azt is állapítanom, hogy az első félidőbeli játékuk alapján rászolgáltak a győzelemre. A gólarány már túlzott, s ez a mi balszerencsénk terhére írható, mely nem engedte meg, hogy csak egyetlen lövésünk is utat találjon Garzia hálójába. Nehéz, nagyon nehéz mérkőzés volt ez minden tekintetben. Általában elismerték, hogy Lombardi nem bíráskodott helyesen, nem torolta meg a túl erélyes játékot velünk szemben, s a fiúk bizony sokat panaszkodtak emiatt. Turay a lábát mutogatja, mely nagy foltokban viseli a mérkőzés emlékeit. Toldi Andradera panaszkodik, aki állandóan páros lábbal csúszott alája, fejelésnél pedig két kézzel támaszkodott rajta. Elnyomta, eltolta a labdától, lenyomta a levegőben kézzel és a bíró sohasem fütyülte le a világhírű négert. Papp Laci csak hallgatta Toldit, aztán csendesen megszólalt: öregem, csak egyszer jönne az a hosszú néger az FTC-pályára, tudom Isten vörösre manikűröznék a kezét, s nem lökdösne vele.

Ma reggel szerencsésen megérkeztünk Buenos Airesbe. Az út elé nem a legnagyobb bizalommal néztünk, mert 15-ről 16-ra virradó éjjel az út kellős közepén, a szembe menő hajók egymásnak futottak. Mind a két hajó modem, helyi járatú alkotmány, s a szerencsétlenséget a személyzet vigyázatlansága idézte elő. Emberéletben

nem esett kár, mind a két hajó hatalmas lékekkel bevánszorgott a kikötőbe. Velünk azonban nem volt semmi baj. Kora reggel, pontosan érkeztünk meg az argentin fővárosba, ahol a korai érkezés dacára is várt reánk a kikötőben konzulunk vezetésével mintegy 200 magyar. Pedig két fokos hideg didergette az embereket a kikötőben, ami nem tette kellemessé a várakozást. De a szívek melegével forróvá vált itt is a légkör, melybe kerültünk már az első percekben.

A vereség nem törte meg a jó hangulatot és nem verte le a fiúkat. Apró sérülésektől eltekintve, jól vagyunk, s az egyre közeledő viszontlátás reményében köszöntünk mindenkit, aki a szívünkhöz közel áll.

(Tóth Potya levele)

KÖTELEZŐ VOLT A VISSZAVÁGÓ?

Sokan bírálták a Ferencváros vezetőségét, hogy megadták az olimpiai bajnoknak a visszavágás lehetőségét, s a majdnem biztos vereségbe engedték a csapatot. A kérdésre, hogy kellett-e visszavágót játszani, magyarázatot ad ez a Nemzeti Sport július 31-i számában megjelent írás:

A reváns elől a Ferencváros nem térhetett ki. Mindjárt világossá válik ez, ha az ilyen nagy túrák lekötésének módját eláruljuk. Ma már a csapatok ilyen túrákra nem indulnak teljesen meghatározott programmal. A szerződésekben többnyire bizonyos számú mérkőzésekről van szó, amelyet bizonyos anyagi feltételek ellenében le kell játszaniuk. Az egyesület(biztosítékot nyújt és nagyjában összeállítja a túra programját, meghatározza az első mérkőzéseket. Így volt ez a Fradi esetében is. A brazíliai eredmények kö22