Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
van, aki elindult három hónappal ezelőtt, s mindenki örül, hogy pár óra múlva Budapesten áll meg vele a vonat. A kocsi hamarosan megtelik, hiszen Potya fia, a Takács testvérek szülei, s még egynéhány ferencvárosi hozzátartozó utazott a csapat elé Győrbe, hogy minél élőbb a fiúk nyakába borulhasson. Az egyik csoport el is kerülte a vonatot. A túlibuzgó drukkerek Hegyeshalomig akartak a vonat elé menni, s így elkerülték azt. Ebben a csoportban van Hunglerné is, a csapatkapitány kedves, bájos felesége is, és Jancsi bizony szomorú képet vág a meglepetéshez, amelynek következtében most ő várhatja majd a délutáni gyorsnál feleségét. (A tréfáskedvű ferencvárosi tábor később „nemesi” oklevelet adományozott Hungler feleségének. A kutyabőrre, utalva a kedves esetre, ezt írták: Hegyeshalmi Hungler Jánosné... A szerk.) A vezetőség az étkezőkocsiba szólítja a fiúkat és itt indul meg a beszélgetés. Csupa pirospozsgás, egészséges arc üli körül az asztalokat, csupa erős, pompás futballista alak sorakozik egymás mellett. Egyetlen pillanat elég ahhoz, hogy az ember a legjobb benyo—. másakat szerezzen a csapatról, a jókedv biztosítéka annak, hogy a csapat szellemében sincs semmi baj. Vidám beszélgetéssel telik az út, amikor a vonat már az összekötő Ihídon robog. Minden szem a Dunát simogatja — de jó is végre újra látni ezt, mondja Ko- hut. A gőzös begurul a Keleti üvegteteje alá és éljen harsan, virág, kalap, kendő leng, majd dübörögve zúg fel ütemesen: Huj, 'huj, hajrá! EZREKRE MENŐ TÖMEG FOGADTA A FERENCVÁROST Viszontagságos túrájáról megérkezett a Ferencváros csapata. Áradó szeretettel, tomboló örömmel fogadta híveinek sok ezernyi tábora. Impozáns volt a túracsapat fogadtatása, csak az hatott kínosan, hogy az MLSZ nem találta szükségesnek a részvételt a fogadáson. Mert, ha az MLSZ fel is függesztette a csapat játékjogát, éppen most mutathatta volna meg, hogy ez az intézkedés csak a vezetők vétke miatt történt. Azok a derék fiúk, akik minden vérmes reményen is túl, dicsőséggel hordozták meg Dél-Ameriká'ban a magyar labdarúgás lobogóját, megérdemeltek volna egy jó szót, egy baráti gesztust. A hivatalos fogadtatás hiányát százszorosán pótolta a Ferencváros híveinek tüntető szeretete, a klub vezetősége és a társegyesületeknek feltűnő nagy számban kivonult gárdája. Végre befut a vonat és 'hatalmas éljen kiáltás harsog végig a merész ívelésű üvegcsarnok alatt. Itthon vannak a fiúk! Üdvözlések, csókok, örömteli felkiáltások kavarognak a levegőben, majd a B-közép egyik hangadója harsány hangon vezényel élj ént Szigetire, Bródyra, Tóth Istvánra és a fiúkra. Zengő kórus visszhangozza az éljent. Így megy ez egészen a térségig, ahol szűkre szabott kis körben Gschwindt Ernő, az FTC elnöke szeretetteljes szavakkal köszönti a hosszú út vándorait. Potya vezényel háromszoros éljent köszönetül, és ezután autókra száll a játékosok hada. Most már mindenkit a hozzátartozók sajátítanak ki maguknak és röpítik haza a derék fiúkat a meleg otthon felé ... (Nemzeti Sport, szeptember 3.) 31
