Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története

BÚCSÚ URUGUAYTÓL ... Több mint két hónap telt el azóta, hogy a Ferencvárossal elindult Buda­pestről a vonat. Azóta már a hatodik hetet tölti Dél-Ameri'ka földjén a zöld- fehér gárda. Három olyan államot járt be a magyar futball nevében a Fe­rencváros, amely három állam mind­egyike kiváló futballal rendelkezik. Ekkora feladatok előtt még sohasem állott a Ferencváros csapata, ilyen ha­talmas teljesítményt még talán a világ egyetlen .klubcsapata sem végzett tú­rán. A 10 mérkőzés között három or­szágos és három városi válogatott csa­pattal való találkozás szerepelt. Ha a Dél-Ameri.kát járt angol, spanyol, vagy olasz csapatok teljesítményem keresz­tül ítéljük meg a zöld-fehérek ered­ményeit, akkor rögtön szembetűnik az az óriási siker, amit a Ferencváros út­ja jelent. Ezt különben elismeri maga Dél-Amerika is, mely országról ország­ra, városról városra ünnepli a Ferenc­várost és tisztelettel emlegeti a magyar futballt. Erről tanúskodik alábbi táv­iratunk is, arpelyet a Penarol ellen el­vesztett uruguayi búcsújáték után kül­dött a túracsapat vezetősége a Nem­zeti Sportnak. Uruguay nagy ünnepélyességgel bú­csúztatott bennünket. A szövetség lön- csöt adott tiszteletünkre, amelyen ha­talmas vendégsereg ünnepelte a csa­patot. A Penarol győzelme ellenére is elragadtatással beszélnek játékunkról és a lapok mind a legjobb kritikát ír­ják rólunk. A szövetség és az egyesü­letek testületileg búcsúztattak az indu­lásnál. Utunk jó volt, mindenki egész­séges. Holnap a Racing Club ellen áll ki csapatunk. Ferencváros—Racing Club 2-1 augusztus 5., Buenos Aires Óriási iramban kellett megküzdenünk ezért a győzelmünkért. A Ferencváros­nak utolsó csepp vérével kellett meg­verekednie és erején felül küzdött. A játékosok holtfáradtan hagyták el a pályát, ahol a csapat életének egyik legjobb játékát nyújtotta. A túrának kiemelkedően legragyogóbb napját tel­jesítette az együttes. Nem volt a Fe­rencvárosnak egyetlen gyenge pontja. Egészen rendkívüli teljesítményt nyúj­tottak azonban öten. A védelemben Amsei a legragyogóbb formában dol­gozott, Hungler talán életének leg­szebb teljesítményét adta. Bukovi óriá­si formában játszott ismét, de remek volt Furmann is. A csatársorban Ta­kács II. és Turay játéka teljes fényé­ben érvényesült. A csapatban Lyka és Táncos átkerült a bal oldalra, amire a többiek pihentetése miatt volt szük­ség. MegáUták a helyüket itt is. Az összeállítás ez volt: Amsei — Hungler, Papp — Furmann, Bukovi, Lyka — Rázsó, Takács II., Turay, Toldi, Táncos. A pályát csodás gyep fedi, amin a Ferencváros kombinációs játéka gyö­nyörűen kifejlődött. Az ellenfél azon­ban nagyszerűen fel volt tüzelve, amit mutat a 7-6 kornerarány is. Kár, hogy a szép győzelmüket egy tizen­egyes elrontotta. A mérkőzést angol bíró vezette, tökéletes, pártatlan gent­leman. A gólok így estek: a 17. perc­ben belső összejáték után Turay hatal­mas lövése szerzi meg a vezetést. A 38. percben Rázsó ismételt kornert erő­szakol ki, a másodikból ismét Turay jut lövéshez és véd'hetelen gólt szerez. A második félidőben is egyenlő ellen­felek küzdöttek. A 18. percben Lyka hi­bázik s a tizenegyest belövik, 2-1 ma­rad a végeredmény. 25

Next

/
Oldalképek
Tartalom