Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma. Ferencváros-Uruguay 3-2. Az 1929-es dél-amerikai túra története
MA MÁSODSZOR ÁLL KI A FERENCVÁROS URUGUAY VÁLOGATOTTJA ELLEN Két világbajnokság mámora, DélhAmerika futballhegemó májának éveken át való birtoklása éppen elegendő ahhoz, hogy Uruguay minden honfia büszkeséggel és megelégedettséggel nézzen futballistáira. S ebből a büszkeségből teljes joggal fakadhatott az az önérzet, amely elhitte, hogy Uruguay fiaira nem áll a futballszabály, mely nem ismer legyőzhetetlenséget, nem ismer földöntúli tudást, erőt és lebírhatat- lanságot A Ferencváros győzelmét éppen ezért nem is várta senki Uruguay- ban. A Ferencváros túlságosan mesz- sziről érkezett Montevidóba ahhoz, hogy erejéről, tudásáról, játékának nagy értékeiről világos képet alkothasson bárki is, aki elsősorban az ottani eseményeken keresztiül ismeri a futballvilág nagy ütközeteit. A Ferencváros az első, mely mást mutatott Montevidóban, mint amit vártak. A Ferencváros az első, amely a futballnak olyan formáját vitte a National pályára, amely nemcsak a versenyt vette fel Uruguay futball já- val, de határozottan és teljes egészében föléje is tudott kerekedni. Nem nehéz elképzelni, hogy a harmincezer főnyi nézősereg szívébe valami új érzés költözött ezen a mérkőzésen. Valami eddig sohasem ismert fájdalom, valami kimondhatatlan keserűség és fanyarság, ami sírját igyekezett ásni mindannak a boldogságnak felhőkbe járó ábrándoknak, amellyel az uruguayiak futballjuk legyőzhetetlenségét agyonbecézték szívükben, lelkűkben. Bizonyos, hogy a Ferencváros győzelme sehol akkora csodálatot nem váltott ki, mint Uruguayban. A messziről jött diadalmas vendégben új tulajdonságokat fedeztek fel, azt a futballt, amit a mérkőzésen játszott, érdemesnek tartották arra, hogy jobban megismerjék, mégegyszer élvezzék és megbámulják. Sohasem tartozott szerencsés megoldásnak az, ha a túrázó osa pat kivívott győzelme után revánsra állott ki. Nem szorul bővebb magyarázatra, hogy a legyőzött ellenfél százszoros igyekezettel tör a győzelemre, hogy megingott tekintélyét helyreállíthassa, régi pozícióját maradék nélkül foglalhassa el híveinek szívében. Ki- lencvenperces irgalmatlan harc, össze- roskadásig való küzdelem várja a ferencvárosi fiúkat, s szinte alig merjük hinni, hogy nem roppannak össze a nagy teher súlya alatt. (Nemzeti Sport, július 28.) Uruguay—Ferencváros 3-0 július 28. Montevideo Elvégeztetett! Kikaptunk a reváns- mérkőzésen, mert ki kellett kapnunk, Szégyenkezésre egyáltalán nincs okunk, viszont azt látjuk, hogy az uruguayiak nem tudnak büszkék lenni erre a győzelemre. Az a húszezer ember, amely a mérkőzést végignézte, alig-alig tudott örülni a góloknak. A közönség csendes és a nagyon várt örömünnep egészen hétköznapivá silányult. Maguk az uruguayok tudják ennek legjobban az okát, azt ők is érzik, hogy a győzelem dacára miért nem tudnak igazán örülni, mikor pedig annyira áhítoztak ezután a győzelem után. S most látom, hogy bármennyire szeretik is ezek az emberek a futballt, bármennyire elfogultaik, és nemzeti ügyüknek tartják a győzelmet, azért meg tudják ítélni a csapatok teljesítményének értékét, súlyát. 21
