Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)
kát bezárja. A tömeg azonban nem ismer engedélyt, rendeletet és úgy segít magán, ahogy tud. Átvágja a rendőrkordont, betöri a kapukat, s ezrével ugrál be a kíváncsi sereg a kerítésen. Mikorra a mérkőzés megkezdődik, 50 000 koponya veszi körül a pályát. Ezzel a nézőszámmal minden eddigi rekordot megdöntöttünk. Egy-két biztató szó után felsorakozik a csapat. Berkessy és Siflis hatalmas brazil lobogót visz elöl, mögötte pedig minden játékos kezében kicsiny brazil zászlót lenget a szél. A tribün elé fut a csapat, a két hatalmas zászlótartó magasra emelve meglengeti a brazil zászlót és felhangzik a háromszoros huj-huj-hajrá! Leírhatatlan ováció fogadja ezt az üdvözlést, mely után a két csapat olyan nagyméretű virágkosarat cserélt, amekkorát én még életemben nem láttam. Cavalliro de Vivo, a Palestra elnöke rúgja el a labdát középről, és megindul a játék. Mindjárt láttam, hogy a csapatnak nagyon jó napja van. Kitűnően megy a lapospasszjáték. Az iram nagy, és roppant élvezetessé teszi a játékot. Előbb Takács II bombája, majd Turay lövése a kapufán csattan! Kellemetlenül kezdődik a II. félidő. A brazilok iszonyú erővel támadnak. Amsel, Hungler, Papp állandó munkában van, de a védelmi trió hibátlanul működik. A 7. percben azonban nincs orvosság a remek akció ellen. Feiticó óriási fejessel küldi hálóba a labdát. Ritkán látott szép gól volt! A 15. percben kap lábra a csapat. Toldi labdájával Kohut elrohan, élesen centerez, és a közönség megdermed, amikor Takács II bombája akadálytalanul jut a hálóba. A fölény most már megmarad. A 37. percben Lyka szerel és előrehúz. Takácsnak adja a passzot, aki habozás nélkül 20 méterről küldi a sarokba a második gólt. Most már teljes erővel harsog a magyar kolónia. Tapsolnak a brazilok is. Mindenütt ünneplés, lelkesedés, ováció, a győztesnek kijáró tisztelet övezett bennünket.” Tóth Potya edző túralevelét még azzal lehet kiegészíteni, hogy a 2-1-es ferencvárosi győzelem a brazilok 14 éves hazai veretlenségét szakította meg. Még egy érdekesség: ezen a mérkőzésen szerepelt először a később legendássá váló T-betűs csatársor. Aki ezt a híres csatársort (Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut) „megalkotta”, Tóth Potya István volt. . . A dicsőséges dél-amerikai túra után idehaza nem mindennapos hír várta a fradistá- kat. Amikor Potya értesült arról, hogy az itthoni közvélemény a csehszlovákok elleni mérkőzésre a komplett ferencvárosi tizenegyet akarja magyar válogatottként pályára küldeni, a következőket mondta: — Bármennyire is megtisztelő ez a terv és bármennyire is vállalnánk a megbízást normális körülmények között, ezúttal szó sem lehet róla. A játékosok mind kifáradtak, túljátszottak. A sikerek idején is higgadt, józan gondolkodású edző szavai ezek. Tóth Potya István ilyen volt... KK-nyerés, bajnoki sikerek, az olimpiai bajnok legyőzése saját otthonában, Magyar Kupa- és tornagyőzelmek — mindezek után lehetséges, hogy az edző szerződését — akár egy rosszabb időszak gyengébb eredményei következtében — ne hosszabbítsák meg? Az edzői sors már a kezdet kezdetén kegyetlen sors volt. Még a kor kiemelkedően legjobb trénerének, Tóth Potyának is ... 1930. május 25: Tóth István szerződésének lejártával megválik a Ferencvárostól, ahol annyi sok dicsőségnek volt aktív részese. Hat esztendőn keresztül trenírozta a zöld-fehér csapatot, és már szinte összenőtt gömbölyű alakja a ferencvárosi együttessel. A Ferencváros ez idén meglehetősen rosz- szul szerepelt és nyilván ez a körülmény is közrejátszott most abban, hogy Potya nem marad a Ferencvárosnál. (Nemzeti Sport) 33
