Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)

Potya ragyogó hangulatot tudott maga körül teremteni.

Kiváló előadásmódján kívül otthon volt a zenében is (zongorázott, szájharmonikázott), bár azt soha nem tanulta. Sokszor szórakoztatta sporttársait, baráti körét. Egyik legnagyobb sikerét azonban 1921. május 1-én a Törekvés elleni bajnoki mécsesén váratlan „mutatványával” aratta: „A mérkőzés közben megeredt az eső, mely szüntelenül és egyre erősebben zuhogott. A pálya hamar sáros és csúszós lett, és a közönségnek mulatságos jelenetekben volt része. A legnagyobb sikert Potya aratta, aki egyfolytában 10 métert csúszott a hasán

1923 februárjában viszont nevét az elismerés hangján emlegették. Az FTC első bajnoki mérkőzését a Margitszigeten a MAC ellen játszotta. A Duna magas vízállása ellenére is megrendezték a mérkőzést, amelynek nagy szenzációját Tóth Potya játéka szolgáltatta.

„A már több ízben végleg elparentált Potya olyan fiatalos tűzzel és lelkesedéssel játszott, hogy alaposan rácáfolt tavaly őszi mérsékeltebb szerepléseire. Ha még hozzávesszük, hogy egyenesen betegágyról ment ki a meccsre, és azt lázasan játszotta végig — lelkesedését és tudását még magasabbra kell taksálnunk. "

Potya nagyon tudott tűrni. 1924 tavaszán bokacsonttöréssel játszotta végig a mérkőzéseket. Ez akkor derült ki, amikor a vállán kulcscsonttörést szenvedett és tüzetesen az összes „fájó pontot” megröntgenezték ...

A következő sorokat az FTC—Slavia mérkőzés tudósításában Gallowich Tibor, a „Mai nap” című lapban írta:

„Gyönyörű volt a Ferencváros héroszi küzdelme a nagy Slavia ellen, de engem legjobban mégis az FTC két veterán válogatottjának, Blumnak és Tóthnak a bravúros teljesítménye ragadott el. Blum úgy játszott, mint még talán soha életében, pedig már jó néhányszor véste be aranybetűkkel a nevét a

magyar sport pantheonjába. Az ő lelkesedése hatotta át az egész csapatot. Ő volt az FTC irányítója, szíve, lelke, minden idegszála. Ő volt az FTC! Potya a balszélen repült a labdával, mint egy 18 éves gyerek. Lehetetlen labdákat utolért, centerezései hajszálpontosak voltak, lövései, kornerei veszélyesek. Tudja isten, hányadik virágkorát éli most. Ez a két öreg rutiné bűvölte elénk ezen a csodálatos vasárnapon a régi, nagy FTC-t. ”

Mindez 1925 tavaszán volt. És ezekben a hónapokban már nemcsak a játékos Tóth Potyáról, hanem az edző Potyáról is egyre többet beszéltek.

„Az utóbbi idők sikereinek egyik legfontosabb részese és előkészítője Tóth István, a népszerű sokszoros válogatott Potya. Akik a csapat hétről hétre javuló formáját látják, akik a lelkes kitűnő játékban s a győzelmekben gyönyörködtek, nem tudták, hogy már hetek óta Potya az FTC csapatának igazi mestere. A tréningeken az ő útmutatásai szerint dolgoztak a játékosok. Eddig csak magánszorgalomból, minden hivatalos megbízás nélkül végezte Potya a tréneri funkciót. Most azonban már az FTC futballszakosztályának megbízásából, teljes hatáskörrel vette át. ”

Tóth Potya még jó néhány mérkőzésen szerepelt az FTC csapatában, és így az 1925/26-os bajnoki elsőségért neki tulajdonképpen két aranyérem járt volna: egyet, mint játékos, egyet mint a csapat edzője kaphatott volna... A klub történetében azóta sem fordult elő ilyen bajnok játékosedző.

Potya számára is eljött lassan a visszavonulás ideje. Nemcsak 86 kg-os súlya, hanem az elszálló évek (35 éves volt), a múló idő is ezt parancsolta. „Búcsúmérkőzését" 1926. június 24-én, Drezdában játszotta.

Az FTC-ben összesen 390 díjmérkőzésen szerepelt! (197 bajnoki, 129 nemzetközi, 64 hazai díjmérkőzés.) Góljainak száma: 145 (63 bajnoki, 82 egyéb). Két bajnokcsapat19