Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)
Ez már ferencvárosi csapatkép. A fradisták elöl: Weinber (áll), Rumbold, Geiser, Bródy, Schlosser, Fritz, Pataki, Tóth, Szeitler, Borbás, Weisz (félig fekve) Az 1913-as év is jól kezdődött Potya számára. Az NSC elleni nyitómérkőzésen „különösen Tóth volt föltarthatatlan a támadásban és a góllövésben. Négy gólt lőtt ez a nagy karrierre hivatott összekötő”. Ekkor ugyanis éppen összekötő volt. De játszott ő minden poszton. Kitűnő erőnlét jellemezte, amit sportszerű életmódjával és tervszerű edzéssel ért el. Nem ragaszkodott mereven posztjához, sokat mozgott. A jó erőnlét ragyogó technikával párosult. Játékát olykor trükkök, cselek jellemezték, amelyek leleményesek, ötletesek, olykor derűsek voltak. Abszolút kétlábas játékos volt. A csatársor minden posztján átlagon felüli teljesítményt nyújtott. A szélsőjátékot kedvelte a legjobban. Ebben nagy segítségére volt gyorsasága is, ami tömzsi alakjához képest — 164 cm, 78 kg — meglepő volt. Elfutásai, kapáslövései élményszámba mentek. Különlegessége a szögletrúgás volt. Mindkét oldalról úgy tudta megrúgni a labdát, hogy érintés nélkül csavarodott a hálóba! Sajnos sokáig az volt a szabály, hogy az ilyen érintés nélküli gólok érvénytelenek ... A sok kitűnő tulajdonság, a klub- és labdaszeretet kora egyik legnépszerűbb játékosává tette. Közel 20 évig játszott az élvonalban, és mindig a közönség kedvencei közé tartozott! Nagy sikere volt egy 1914-ben játszott Celtic elleni meccsen is. Az Üllői úti közönség nagy tapssal jutalmazta a sikernek számító 2:2-es eredményt. A fradisták a sikert annak köszönhették, hogy nem engedték kibontakozni a skótok híres csatársorát: Schlosser és Tóth visszahúzódtak a védelembe. Igen, ilyen is volt a támadófutball fénykorában! Mindezt 70 évvel ezelőtt a fradisták már nagy sikerrel véghezvitték. Nincs rá bizonyíték, de ismerve Potya ösztönös stratégiai képességeit, nem kizárt, hogy csapattársainak ő sugallta ezt a játékmodort. (Edző ekkor még nem volt!) Aztán a játékmodort harcmodor váltotta fel: kitört a világháború! Hadba vonult sok sportember is. Potya 1915. március 5-től számított hivatalosan katonának. Szerencsére sokat tartózkodhatott Budapesten, így játékával sokat segíthetett a bizony széteső teljesítményt nyújtó, gyengélkedő FTC- nek. A háborús évek bizony a Fradin és Potyán sem múltak el nyomtalanul . . . 10
