Nagy Béla: Fradisták fényképalbuma 2. Potya. Egy élet megörökített pillanatai (Budapest, 1985)
TISZTELT BARÁTAINK! Egy olyan emberre emlékezünk, aki életét áldozta szabadságunkért, mai társadalmunkért. A ferencvárosiak nagy családja méltán büszke mártírhalált halt fiára. Az emlékek felidézésekor filmszerűen vonulnak el Tóth Potya István pályafutásának képei. Képek, amelyek a magyar labdarúgás és az FTC díszalbumába valók. Egykori aranycsapatok, felejthetetlen hazai és külföldi sikerek. Majd a játékos-pályafutás befejezésével kibontakozott egy nagyszerű edzői karrier. Tóth Potya volt az első aki felismerte az edzői munka, a modern felkészítés jelentőségét. Nemcsak felismerte, de igazát tettekkel is bizonyította. Edzői irányítása alatt a Ferencváros sorra aratta bajnoki és nemzetközi sikereit. Tóth Potya még többet akart és tett. Létrehozta az első Trénerkollégiumot, a magyar edzők első hivatalos fórumát. Később Olaszországban tevékenykedett, és edzői sikereitől volt hangos a nemzetközi sportsajtó. Szíve hazahozta. Élete utolsó szakaszában a magyar labdarúgást szolgálta. És szolgálta az emberséget, a humánumot, embertársainak megmentését az esztelen pusztítás elől. Sokakat megmentett, önmagát nem tudta. A szabadság hajnalán szűnt meg igaz szíve dobbanása. Nekünk már csak az utókor egyszerű tette, az emlékezés kötelessége maradt. Nekünk már csak az a feladatunk, hogy napjaink, majd az utánunk jövő generáció tagjainak tudtul adjuk, hogy volt egyszer egy Tóth Potya István, aki nemcsak nagyszerű sportember, de hazájáért, embertársaiért életét feláldozó igaz egyéniség volt. Emléked él és mi örökkön őrizzük azt. . .
