Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

85 év, 85 fénykép

hanyattvetődve, jobb lábbal óriási gólt lő. A labda a jobb kapufa mellett védhetetlenül, élesen vágódik Szőke hálójába.

Káprázatos lövés, minden 10 évben látható gól! A szurkolók már nem tapsolnak, hanem szinte tombolnak örömükben. S Varga a második félidőben harmadik fajta góllal jelentkezik: Fenyvesi szögletrúgásából, a kapunak oldalt állva, mintegy 6 lépésről, mesteri módon küldi a labdát fejjel a jobb sarokba.

Taps és viharos ünneplés. És mindegy, hogy az íratlan szabály mit mond (három egymás utáni gól jelenti-e a mesterhármast, vagy akkor is mesterhármas, ha közben másik játékos is gólt szerzett), a lényeg: három mesteri gól, amelyek utólag, hetekkel a világbajnokság után is bizonyítják: Varga Zoli nemcsak a Ferencvárosnak, hanem a válogatottnak is a legnagyobb értéke lehet. (Szűcs)

1968. szeptember 30. Ezen a napon utazott el olimpiai csapatunk második csoportja Mexikóvárosba. Egy labdarúgó — ki gondolta akkor? — még hosszabb vándorútra indult... A ferihegyi utolsó percek így teltek: „Befut Varga Zoli is. Arca szokatlanul feldúlt. Folyton a nyakához kapkod, mintha fulladozna. Hamarosan kiderül azonban, hogy fulladásról éppen nincs szó...

— Azt hittem, hogy agyvérzést kapok ezen a reggelen — panaszolja. — Képzeljétek, nekilátok öltözködni, veszem az ingemet, hát esküszöm, hogy legalább négy számmal nagyobb. Na, rendben, ettől még még nem esem kétségbe. De vállamra veszem a táskámat, leszakad a füle, fogom a ballonkabátom, gombolom, kezemben marad két gomb... Nem is tudom, elinduljak-e ilyen előjelek után.

De mégis elindul. — Tűt és cérnát keresni. S hamarosan felderül az arca. ígéretet kap ugyanis az atlétalányoktól, hogy a gépen majd kezelésbe veszik a kabátot.

— így már‘más. Mégsem érkezhetem meg úgy a világ másik végére, mintha valahol megtéptek volna — s könnyed mozdulattal begyűrte ingnyakát a zakó alá. (Népsport, 1968. október 1.)

A történtek közismertek: Vargát utána évekig nem láttuk. Külföldön maradt, disszidálása nagy port vert fel. Majd a felőle érkező újabb hírek is kedvezőtlenek voltak. Varga a nyugat-berlini Hertha csapatánál „bundabotrányba” keveredett... — A skót Aberdeen, a holland Ajax, majd ismét az NSZK (Dortmund, FC Augsburg, FV Offenburg) pályafutásának egy-egy állomása.

Majd egy csendes visszatérés Budapestre 1981 áprilisában. Varga Zoltán látogatóba érkezett, és a „meglátogatottak” között a Fradi-pálya is szerepelt. Régi játékostársaitól — Novák Dezső és Szűcs Lajos edzőktől — azt kérte, hogy az aznapi Fradi-edzésen ő is részt vehessen! És Varga Zoltán 1981. április 24-én délelőtt, 13 év után ismét ferencvárosi mezben lépett az Üllői úti pálya gyepére...

57