Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)

85 év, 85 fénykép

PÓSA BÉLA: „1927-ben kerültem a zöld-fehérekhez, s ettől kezdve megszakítás nélkül 16 éven keresztül szolgáltam a csapatomat. A szerződésem most járt le, és én kértem, hogy ne hosszabbítsák meg azt, mert az amatőröknek már elég volt az NB Ill-ban versenyen kívül játszogatni... Nem volt cél, amiért komolyan játszhattam volna és ezért választottam azt a megoldást, hogy — ha már nincs szükség rám — fájó szívvel, de megválók a Ferencvárostól. Én még komoly tétért szeretnék valahol futballozni, ahol van értelme a küzdésnek.

A labdarúgáson kívül egyébként nem volt nekem semmi szenvedélyem. A futball kedvéért lemondtam mindenféle káros szenvedélyről, és boldog voltam, ha friss erővel állhattam ki a mérkőzésekre.

— Mi a legkedvesebb emléke?

A legszívesebben a prágai-Slavia elleni KK-mérkőzésre emlékszem vissza, ahol a csehek félelmetes góllövőjét, Vytlacilt teljesen semlegesíteni tudtam. Meg is vertük a híres cseh csapatot.

A bajnoki mérkőzések közül 1939-ben a Ferencváros—Újpest rangadó mérkőzés él még élénken emlékezetemben. Ebben az évben Szoyka dr.-ral játszottam hátvédet, és gólarányon múlott a bajnokságunk. Sikerült megnyernünk a bajnokságot, és ebben nem kis részünk volt nekünk Szoykával. Nyolc mérkőzésen egy gólt sem rúgtak ellenfeleink a Fradi hálójába!

Végül ezeket mondta Pósa:

— Ezúton búcsúzom el a B-közép tagjaitól. Nagyon megszerettem a Fradi szurkológárdáját, mindig örömömre szolgált, ha előttük játszottam bajnoki vagy egyéb más mérkőzést, azt hiszem, nem sokszor csalódtak bennem a ferencvárosi szurkolók...” (Nemzeti Sport — 1944)

Pósa a Szarajevóban szerepelt Ferencváros tagjaként látható a képen. Az álló sor közepén Szoyka dr., Csikós, Gyetvai, Lázár, Kiszely, Berényi. Elöl: Kiss, Polgár, Sárosi III, Bíró, Pósa.

37