Nagy Béla: Fradi futballkönyv (Budapest, 1985)
Nosztalgiaséta
3 mény a fővárostól átvállalta a pálya fenntartási és üzemeltetési költségeit. Ezzel megmentette és a labdarúgás számára hosszú időre biztosította az akkor még ifjú pályát, a Millenárist. MARGITSZIGET MARGITSZIGETI PÁLYA Kevesen tudják, hogy az FTC a Margitszigeten nyerte az első labdarúgó vándordíját. A neve Ezüstlabda volt, és azért játszották a döntőt a szigeten, mert Magyarországon ott volt egyedül füves pálya. Zöldből, dús növényzetből ott soha nem volt hiány. Már a római időkben is használták a szigetet, majd az 1200-as években szerzetesrendek kapták meg. 1242-ben a tatárok elől menekülő IV. Béla 10 éves Margit lányát az akkor még Nyulak szigete néven ismert helyre vitte, ahol kolostort építtetett. Margit mellett főnemesek lányai, apácák és szerzetesek lakták a szigetet. A sziget — amelyet egy időben Palatinus- szigetnek is hívtak — 1796-ban József nádor tulajdonába került. Parkosítás, területrendezés, gyógyvizek feltárása, építkezések, a következő 50 év eseményei. 1843-ban már sportélet is van a szigeten: Széchenyi István csónaktúrákat szervez az evezősöknek! Az 1873-as regattának nagy eseménye volt, hogy a walesi herceg, a későbbi VII. Edward is részt vett azon. 1884-ben pedig felépült az első klubház: a Neptun Evezős Egylet otthona. Ekkor még a szigetet mindig csak csónakon lehetett megközelíteni. 1876-ban készült el a Margit-híd, amelynek levezető szárnyhídját 1900-ban nyitották meg. Az FTC futballistái két év múlva — 1902. március 27-én játszottak először a Margitszigeten. (Ez azért is nevezetes, mert mindmáig legnagyobb vereségünket ekkor szenvedtük el: Oxford—FTC 16:0!) ELEKTROMOS-PÁLYA A Margitszigettel szemben — a pesti oldalon van az Elektromos-pálya. Közvetlen az FTC csónakháza mellett. „Szomszédunk” létesítménye arról híres, hogy itt játszották le Magyarországon az első villanyfényes mérkőzést. (1939. június 13. Budapest—Brüsszel 4:0). A Duna-parti pálya négy sarkában felállított 25 méter magas, egymástól mintegy 25 méter távolságban levő oszlopok 12 reflektora — óránként 96 kilowatt áramfogyasztással — 60 lux fényerejű világítást produkált a küzdőtér minden pontján. Mintha egymillió gyertya világított volna. Ilyen a fényerő egy 60 wattos égővel megvilágított 4X5 méteres szobában. Az emberfej nagyságú villanykörték elé különleges, a fényt szétszóró üveglapokat helyeztek. Érdekes fényhatás keletkezett így a fénysugarak találkozásakor: a fénysugarak — mintha vízsugarak lennének — valósággal szétspriccelték egymást. A felhasz125
