Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Ennyi így visszapergetve egy világhírű játékos első gólja. . . Szünet után (4-0 volt az eredmény) megszületett az első Toldi fejesgól is. Méghozzá nem mindennapi akcióból. Középkezdésből Toldi, Takács II volt a labda útja, a kis Taki kiadta Kohutnak. Kohut ívelt labdáját Toldi fejelte a hálóba. Mindez a kezdéssel együtt 25 másodperc műve volt! „Az újoncok közül Toldi szereplése keltette a legmélyebb benyomást. Olyan okosan illeszkedett bele az ,,öreg" csatársorba, oly jól irányított, oly talpraesetten viselkedett a kapu előtt, hogy — Turay sem lehetett volna különb.” • Toldi Géza első „nemzetközi gólját" Lisszabonban lőtte. A Sporting elleni mérkőzésen 6—0-ra győzött a Fradi. Géza a 29. percben a harmadik gólt szerezte. Az újságok alig részletezték a gólokat. Te, hogyan emlékezel? Lövésből, fejesből esett első „nemzetközi" gólod? — Azt hiszem távoli lövésből — régen volt. . . * 1929 tavaszán Toldi a Ferencváros—Újpest rangadóra csak az utolsó pillanatban került a Ferencváros csapatába. Kényszerből. . . „Turay bekötözött, letapasztott lábára nehezen húzta fel a stoplis cipőt. — Megpróbálom — mondja — ha tudok rúgni, játszom. Toldi ott ül mellette, dresszben, de cipő nélkül. Nem számít arra, hogy center lesz ma délután. Turay most próbálja ki sérült lábát az öltözőben. Csak éppen a falhoz rugdalná a labdát, de nem megy. Nem megy, hiába minden. Turay arcán groteszk grimaszba torzul az elkeseredés. Potya már mondja: — Gyerünk, Toldi játszik! És Toldi fut kifelé a többiekkel." „Beugrása" sikert hozott, hiszen teljesítményéről így írtak: Toldi meglepően követni tudta Bukovi harci lendületét és ha játékában nem is volt annyi szellemesség, mint a centerhalféban, teljesítménye mégis rendkívül értékessé váltás főként támadó készsége segítette ki a ferencvárosi jobbszárnyat. Egy hét múlva újabb Ferencváros—Újpest mérkőzés következett. Ezúttal a Húsvéti Kupáért játszottak és ismét a Fradi győzött. Toldi a lehető legjobbkor talált a kapuba: az újpestiek egyenlítő gólja után 1 perccel! A Hungária elleni örökrangadón, majd a Vasas elleni összecsapáson mégsem játszott. Nem került a csapatba. Megszületik aT-betíís csatársor! Toldi Géza az 1929-es tavaszi klubmérkőzéseken 7 góllal járult a csapat sikeréhez. Természetesen tagja volt a Dél-Amerikába készülő ferencvárosi gárdának is. A sikeres túra Toldinak mindmáig legszebb emlékei közé tartozik. — 19 évem ellenére ma úgy érzem, gyerekfejjel indultam a Ferencváros „világkörüli'' útjára. Rengeteg apró kellemes élményt nyújtott már a 14 napos hajóút is, hiszen akkor még csak a tengeren lehetett eljutni az amerikai kontinensre. Természetesen a legnagyobb élmény az olimpiai bajnok Uruguay legyőzése (3—2) volt. Ez, abban az időben világszenzációnak számított, szinte mindenhol a mi győzelmünkkel foglalkoztak. Személy szerint számomra megható volt az is, ahogyan a kivándorolt magyarok bennünket fogadtak és ottlétünk alatt mindennel elhalmoztak. Rengeteg élményünk volt. Úgy emlékszem, Rio de Janeiróban történt a következő eset: A mérkőzés közben a játékvezető hirtelen Kohuthoz futott és elkezdte fojtogatni. A rendezőség tagjai berohantak a pályára és a mi segítségünkkel kimentették Kohutot a bíró kezei közül. Mint később megtudtuk a bíró „csendes őrült" volt, akin éppen a mi meccsünkön tört ki az elmebaj, és azért támadott Kohutra... Óriási érdeklődés kísérte dél-amerikai mérkőzéseinket. Oly annyira, hogy számtalanszor hamis jegyek kerültek forgalomba! A rendezők ezért megszüntették a jegyelővételt és csak a mérkőzés előtt 1 órával kezdték a jegyeket árusítani. A belépőket a Ferencváros vezetőivel is lebélyegeztették, hiszen a mi csapatunk százalékos arányban részesült a bevételből! A Ferencváros az erkölcsi sikeren túl nagy anyagi sikerrel is zárta ezt a híres túrát. Személy szerint nekem az is egy kellemes emlék, ahogy „bedolgoztak" a csapatba. Különösen jóleső érzés volt, hogy éppen az a játékos foglakozott velem a legtöbbet, akinek a helyére kerültem a csapatban! Ez a játékos Szedlacsek volt, és mindmáig hálásan gondolok sportszerű gesztusára. A T-BETŰS CSATÁRSOR SZÜLETÉSNAPJA 1929. június 30. Sao Paulo: Ferencváros-Sao Paulo vál. 2—1. Ekkor játszott először együtt az öt T-betűs: Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Hogyan emlékezel társaidra?- Nagyon nagy szeretettel, mert azon túl, hogy segítséget kaptam tőlük, a játékban is jól kiegészítettük egymást. Táncos Misi, az alacsony jobbszélső viszonylag gyenge fizikummal rendelkezett, azonban hallatlanul gyors volt. Igen jó beadásai voltak, ezekből sok gól született. Takács II Jóska, az akkori csapat gólzsákja, fantasztikus helyzetfelismeréssel termett rendre a kapu előtt. Ha a kapus véletlenül kiejtett egy labdát, a lesipuskás Takács biztosan ott volt és gólt lőtt. Takács ballába nem sokat ért, ennek ellenére olyan jól helyezkedett, hogy minden hozzá érkező labdát jobb lábbal vett át, vagy lőtt kapura. Turay Jóska hatalmas munkabírással rendelkezett, mindkét lábbal jól rúgott, egyike volt a legnagyobb magyar középcsatároknak. Rengeteg gólt rúgott vagy fejelt. Ő volt az, 6
