Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)

Ennyi így visszapergetve egy világhírű játékos első gólja. . . Szünet után (4-0 volt az eredmény) meg­született az első Toldi fejesgól is. Méghozzá nem min­dennapi akcióból. Középkezdésből Toldi, Takács II volt a labda útja, a kis Taki kiadta Kohutnak. Kohut ívelt labdáját Toldi fejelte a hálóba. Mindez a kezdés­sel együtt 25 másodperc műve volt! „Az újoncok közül Toldi szereplése keltette a leg­mélyebb benyomást. Olyan okosan illeszkedett bele az ,,öreg" csatársorba, oly jól irányított, oly talpra­esetten viselkedett a kapu előtt, hogy — Turay sem lehetett volna különb.” • Toldi Géza első „nemzetközi gólját" Lissza­bonban lőtte. A Sporting elleni mérkőzésen 6—0-ra győzött a Fradi. Géza a 29. percben a harmadik gólt szerezte. Az újságok alig részletezték a gólokat. Te, hogyan emlékezel? Lövésből, fejesből esett első „nemzetközi" gólod? — Azt hiszem távoli lövésből — régen volt. . . * 1929 tavaszán Toldi a Ferencváros—Újpest ranga­dóra csak az utolsó pillanatban került a Ferencváros csapatába. Kényszerből. . . „Turay bekötözött, leta­pasztott lábára nehezen húzta fel a stoplis cipőt. — Megpróbálom — mondja — ha tudok rúgni, ját­szom. Toldi ott ül mellette, dresszben, de cipő nélkül. Nem számít arra, hogy center lesz ma délután. Turay most próbálja ki sérült lábát az öltözőben. Csak éppen a falhoz rugdalná a labdát, de nem megy. Nem megy, hiába minden. Turay arcán groteszk gri­maszba torzul az elkeseredés. Potya már mondja: — Gyerünk, Toldi játszik! És Toldi fut kifelé a töb­biekkel." „Beugrása" sikert hozott, hiszen teljesítményéről így írtak: Toldi meglepően követni tudta Bukovi harci lendületét és ha játékában nem is volt annyi szelle­messég, mint a centerhalféban, teljesítménye mégis rendkívül értékessé váltás főként támadó készsége se­gítette ki a ferencvárosi jobbszárnyat. Egy hét múlva újabb Ferencváros—Újpest mérkő­zés következett. Ezúttal a Húsvéti Kupáért játszottak és ismét a Fradi győzött. Toldi a lehető legjobbkor ta­lált a kapuba: az újpestiek egyenlítő gólja után 1 perc­cel! A Hungária elleni örökrangadón, majd a Vasas el­leni összecsapáson mégsem játszott. Nem került a csa­patba. Megszületik aT-betíís csatársor! Toldi Géza az 1929-es tavaszi klubmérkőzéseken 7 góllal járult a csapat sikeréhez. Természetesen tagja volt a Dél-Amerikába készülő ferencvárosi gárdának is. A sikeres túra Toldinak mindmáig legszebb emlé­kei közé tartozik. — 19 évem ellenére ma úgy érzem, gyerekfejjel indultam a Ferencváros „világkörüli'' útjára. Renge­teg apró kellemes élményt nyújtott már a 14 napos hajóút is, hiszen akkor még csak a tengeren lehetett eljutni az amerikai kontinensre. Természetesen a legnagyobb élmény az olimpiai bajnok Uruguay le­győzése (3—2) volt. Ez, abban az időben világszenzá­ciónak számított, szinte mindenhol a mi győzelmünk­kel foglalkoztak. Személy szerint számomra megható volt az is, ahogyan a kivándorolt magyarok bennün­ket fogadtak és ottlétünk alatt mindennel elhalmoz­tak. Rengeteg élményünk volt. Úgy emlékszem, Rio de Janeiróban történt a következő eset: A mérkőzés közben a játékvezető hirtelen Kohuthoz futott és elkezdte fojtogatni. A rendezőség tagjai berohantak a pályára és a mi segítségünkkel kimentették Kohutot a bíró kezei közül. Mint később megtudtuk a bíró „csendes őrült" volt, akin éppen a mi meccsünkön tört ki az elmebaj, és azért támadott Kohutra... Óriási érdeklődés kísérte dél-amerikai mérkőzésein­ket. Oly annyira, hogy számtalanszor hamis jegyek kerültek forgalomba! A rendezők ezért megszüntet­ték a jegyelővételt és csak a mérkőzés előtt 1 órával kezdték a jegyeket árusítani. A belépőket a Ferencvá­ros vezetőivel is lebélyegeztették, hiszen a mi csapa­tunk százalékos arányban részesült a bevételből! A Ferencváros az erkölcsi sikeren túl nagy anyagi siker­rel is zárta ezt a híres túrát. Személy szerint nekem az is egy kellemes emlék, ahogy „bedolgoztak" a csapatba. Különösen jóleső érzés volt, hogy éppen az a játékos foglakozott ve­lem a legtöbbet, akinek a helyére kerültem a csapat­ban! Ez a játékos Szedlacsek volt, és mindmáig hálá­san gondolok sportszerű gesztusára. A T-BETŰS CSATÁRSOR SZÜLETÉSNAPJA 1929. június 30. Sao Paulo: Ferencváros-Sao Paulo vál. 2—1. Ekkor játszott először együtt az öt T-betűs: Táncos, Takács II, Turay, Toldi, Kohut. Hogyan em­lékezel társaidra?- Nagyon nagy szeretettel, mert azon túl, hogy segítséget kaptam tőlük, a játékban is jól kiegészítet­tük egymást. Táncos Misi, az alacsony jobbszélső vi­szonylag gyenge fizikummal rendelkezett, azonban hallatlanul gyors volt. Igen jó beadásai voltak, ezekből sok gól született. Takács II Jóska, az akkori csapat gólzsákja, fantasztikus helyzetfelismeréssel termett rendre a kapu előtt. Ha a kapus véletlenül kiejtett egy labdát, a lesipuskás Takács biztosan ott volt és gólt lőtt. Takács ballába nem sokat ért, ennek ellenére olyan jól helyezkedett, hogy minden hozzá érkező labdát jobb lábbal vett át, vagy lőtt kapura. Turay Jóska ha­talmas munkabírással rendelkezett, mindkét lábbal jól rúgott, egyike volt a legnagyobb magyar középcsa­tároknak. Rengeteg gólt rúgott vagy fejelt. Ő volt az, 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom