Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
A búcsúmérkőzés 1943. augusztus 1-én, vasárnap, délután fél 6 órakor kezdődik Toldi Géza jutalomjátéka. A Ferencváros visszavonuló csatára még egyszer felhúzza a zöld-fehér mezt, s kiáll az ellen a csapat ellen, amelynek edzője lesz az új évadban, a Zuglói Danuvia ellen. — Amikor Toldi Géza, ez a pompás testalkatú, ügyesnek látszó, fiatal labdarúgó hozzánk került, nem azon a helyen akartuk szerpeltetni, amelyen később nagy, mondhatjuk bátran: világsikereit aratta. Voltaképpen nem is volt vele határozott célunk, csak ak- kortájban majdnem harminc szerződtetett játékost tartottunk, elfért a keretben Toldi Géza is. Egyelőre csak a tartalékcsapatban szerepeltettük. Óh, kiváló környezetben nevelődött ott a Géza gyerek! Akkortájt Lázár, Berkessy, sőt egy ideig Tánczos Misi is a tartalékcsapatban játszott. Hirtelen nem is tudom még, hány más, nagy jövő előtt álló fiatal csikóval egyetemben. (így kezdte visszaemlékezését a visszavonuló és vasárnap búcsúfelléptét rendező Toldi Gézára Pataky Mihály, a Ferencváros hosszú esztendőkön keresztül volt szakvezetője, a magyar labdarúgás egyik legnagyobb szakértője.) Toldinak akkor nem jutott hely az első csapatban, amelynek csatársora akkor így festett: Rázsó, Ta- kácsll, Turay, Szedlacsik, Kohut. Helyesebben úgy mondhatnám: Toldi nem illett bele ebbe a csatársorba. Mert csak arról lehetett szó, hogy Szedlecsik helyére kerüljön. A csatársor szervi összetétele azonban ellentmondott annak, hogy Toldi és Turay egymás mellé kerüljön. Oda Szedlacsik kellett, az előkészítő, az ész, a fej, mert Turay a nagy „munkás", a kis Taki pedig a „végrehajtó" csatár volt. Azért később játszott Toldi Géza is ebben a csatársorban Szedlacsik helyén, de az igazi Toldi csak akkor virult ki, amikor már a Táncos, Takács II, Sárosi, Toldi, Kohut csatársor játszott együtt. Ebben találta fel igazán magát, maradéktalanul itt fejthette ki kivételes képességeit Toldi Géza. Munkabírása, keménysége és a kapu előtti határozottságára, főleg az utóbbira, de a munkabírására is — nagyobb szüksége volt ennek a csatársornak, mint bármire másra. Toldi szinte megelőzte korát! Hiszen ez a játékostípus mind nagyobb és nagyobb szerephez jut a labdarúgásban, és egyre nagyobb szerepet játszik a mérkőzések eldöntésében. — Közbevetőleg megjegyzem, hogy ezzel látszólag önmagam ütöm agyon, vagy, amint szeretik ellenfeleim állítani, magtagadom a múltam. Hiszen és is a technikázó, a magát a kapu előtt visszahúzó csatártípust képviseltem. Az én jellegzetességeim inkább Szedlacsikban voltak fellelhetők. Ez az észjátékos, a technikázó csatár is kell. Enélkül nincs csapat, nincs összjáték, nincs támadásfelépítés. De a mérkőzés nagy többségét végeredményben mégis a Toldi-féle játékosok határozottsága, munkabírása és gólképessége dönti el. — Toldit a közönség nagyrésze csakhamar felfedezte, megszerette, felkapta és a zöld-fehér játékostulajdonságok megtestesítőjének tartotta. Én inkább azt mondanám: Toldi jelentette a Ferencvárosi hagyományok folytatását. A lelkes, lendületes játékot, a mindent beleadó küzdelmet, amelynek a híres, nagy sikereit köszönhette az FTC, a Ferencváros „jogelődje". A Payerok, Weinberek, Rumboldok, Bródyk, Gorszkyk szíve dobogott és dobog benne. A régi csatárok közül talán Bodnár Sanyira, a MAC jobbösszekötőjére emlékeztetett leginkább, de a mokány, karcsú fiúnál Toldi közel egy fejjel magasabb. Lehet, hogy Toldi Géza nem volt kifejezetten észjátékos, nem volt finomkodó, vagy az előkészítés ravasz munkáját végző csatár. Sokat is hibázhatott játék közben, — ez a sokat vállaló játékosokkal mind megesik. De szíve, lelkes odaadása, magát nem kímélő beledobása a legparázslóbb küzdelembe is, több hasznot jelentett a csapatnak, mint a finomkodás, a technika és főleg a kapuelőtti visszahúzódás, vagy túlságba vitt techni- kázás. A Toldi-féle csatártulajdonságok ma mindennél többet érnek és a mérkőzések nagyobb részében ezek játsszák a döntő szerepet. Talán így fejezhetném ki: több mérkőzést nyernek meg a Toldi-féle tulajdonságokkal, mint a technikai bravúrokkal. Nem tagadom, a technika szükségességét, sőt állítom, hogy nagyon sok mérkőzést dönt el a nagyobb technikai készség, de a korszerű labrarú- gást megelőzőleg is, amikora KK-mérkőzések küzdelmei közepette kellett a csapatnak helytállni, bizony égető szükség volt Toldi bátorságára. Azokon a bécsi, prágai vagy római KK-mérkőzéseken, amelyeken az ellenfél mögött a tömeg zajongása, kiáltozása megfélemlítette a vendégeket, ott a galamb-lelkek hamar lekonyultak és a bátorságuk a cipőjükbe szállott. Ott, ezeken a helyeken volt a legnagyobb szükség Toldi bátorságára. Ha gyengébb lelkűek maguk mellett érezték Toldit, visszanyerték önbizalmukat. Mert Toldi képes volt magával ragadni a legcsüggedőbb társát is. — így lett Toldi Géza idővel a zöld-fehér színek és ezeken keresztül a magyar nemzeti színek győzelmeinek fő tényezője. így vált ő a közönség szemében a magyar küzdő erények megtestesítőjévé, a magyar hősi lélek megszemélyesítőjévé. Joggal. Meggyőződésem, hogy Toldi ma nagyon hiányzik a Ferencvárosból, éppúgy, mint a magyar válogatottból is. Óriási munkabírása volt. Hogy állandóan nagy teljesítményei közepette néha elragadtatta magát, az jelentőségében eltörpül sok és nagy jótulajdonsága mellett. Emberek vagyunk. Hiba mindenkiben van. Toldi hibái következtében azonban sohasem került veszélybe az ellenfél játékosának testi épsége. Toldi nem volt durva, de még goromba sem. — Én ezelőtt két és fél esztendővel kezdtem el a Ferencváros számára az „új Toldit" keresni, amikor 68
