Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
— így ,,me gmenekültem" a pályáralépéstől, Mar- kovits pedig látva, hogy mennyire vágyom a Fradiba — beadta a derekát és visszaengedett az Üllői útra. Még azt is elintézte, hogy az MLSZ-ben szombaton délután legyen ott valaki, aki szentesíti az átigazolásom. Mindezt azért tette, hogy másnap már játszhassak a Fradiban. . . 1942-43: Toldi Géza visszaszerződött a Ferencvároshoz! 1942. augusztus 23-án jelent meg a fenti hír a Nemzeti Sport címoldalán. És már Toldi Géza ezen a napon — a Szolnok elleni bajnoki meccsen — viselte a zöldfehér mezt! — Amikor elmentél a Ferencvárosból, gondoltál arra, hogy valaha visszatérsz majd? — Ez csak akkor jutott eszembe, amikor Tóth Potya visszatért a Fradiba, hiszen ő volt az én tanító- mesterem. 1942. tavaszán kimentem a Ferencváros egyik edzésére. Láttam, hogy a fiúk kedvetlenül mozognak és megkérdeztem Pista bácsitól: — Mi lesz itt Pista bácsi? Erre ö így felelt: — Te kel lenéi ide Géza!. . . Amikor a Fradi Szegeden játszott újból beszélgettem Potyával, s akkor került először szóba az, hogy visszavesznek. Egyébként a Fradi drágábban vett vissza, mint amiért eladott. .. Most pedig nézzük, hogyan írtak a visszatérés első momentumairól:,/Imikor a csapatok kifutnak, a közönség ütemes Géza! Géza! kiáltással üdvözli Toldit. Látszott, hogy Toldi Géza neve mennyire összenőtt a zöld-fehér színekkel. A Ferencváros azelőtt — minden tudásán kívül — a lelkesedés, a szív csapata volt. Ennek a szívnek pedig Toldi Géza volt a legelső képviselője. Sok-sok mérkőzést fordított meg Toldi Géza akarása. Toldi most 33 éves. Még mindig kitűnő játékos. A Szolnok ellen a csatársor legjobbja volt. Fáradhatatlanul küzdött, nagyszerű labdákat adott társainak." A szép fogadtatást, a jó bemutatkozást nagyon elrontotta egy szomorú tény: Toldi a találkozón tokszalagszakadást szenvedett — hetekre harcképtelenné vált.. . — Hogyan történt a sérülés? A választ a korabeli újságból idézzük: ,,Már csak két-vagy három perc volt hátra. Belsővel vettem át a labdát. Kispéter futott keresztbe, s belerúgott a labdába. A rúgástól a labda megnyomta a lábamat, s a térdem kifordult. Rögtön tudtam, hogy baj van, s kimentem a balszélre. Ilyen balszerencse! Éppen az első mérkőzésen sérülök meg. Hogy szerettem volna már az első mérkőzéstől kezdve játszani, s a többiekkel együtt visszavinni a Fradit oda, ahol volt és ahová való: a bajnokság élére." — Hogyan telt el ez a sérüléses időszakod? — Keservesen. Bántott a dolog, hiszen óriási „csakazértis" hangulatban voltam, és a visszatéréssel Toldi gólokat akartam a Ferencvárosnak ,,adni". Erre hat hétig gipsz borította a lábam. . . Majdnem sírtam a tehetetlenségtől. A szurkolók vigasztaltak, nyugtattak. A sérülés lassan rendbejött s Toldi egy pécsi barátságos mérkőzésen már pályára léphetett. Bár ne tette volna! — Mi történt ott Pécsett? — Az történt, hogy mindjárt az első perctől kezdve nyírtak bennünket, mintha nem barátságos, hanem vérre menő bajnoki mérkőzésről lett volna szó. Én többször rájuk szóltam, hogy ne durvuljanak, mire elkezdtek sértegetni. Végül is elveszítettem az önuralmam és így szóltam az egyik játékoshoz: „Te taknyos, fogd be a szádat!" Ezt hallotta meg a játékvezető és rögtön kiállított. Toldit ezért a barátságos meccsen (!) történő kiállításért fél évre eltiltották! A fellebezést követően 6 hétre mérsékelték a túl szigorú ítéletet. .. Toldi „karácsonyi ajándéka" az volt, hogy ismét betették a Ferencváros csapatába. A Karácsonyi Serleg mérkőzésen ugyan a Kispesttől 2—1-re kikapott a Fradi — de azt az egy gólt Toldi szerezte. * Toldi Géza 1943 tavaszán 11 mérkőzésen szerepelt és ezeken a találkozókon 11 gólt szerzett! Nem éppen egy visszavonulás gondolatával foglalkozó játékos jellemzői. . . Pedig a cipő lassan „szögre került"! A Sporthírlap 1943. május 29-én nagy feltűnést keltő bejelentést tett: A Ferencváros szerdai edzése után Toldi Géza bejelentette az elnöknek, hogy jövőre már nem állhat a Ferencváros rendelkezésére, mert a labdarúgástól visszavonul. — Mi késztetett erre a gyors visszavonulásra? — Jól ment a játék. Újvidéken például Sárosi III óriási partdobását kapásból vágtam a hálóba. Sok barátom volt a városban így kértem, hogy egy-két napot még Újvidéken maradhassak. Schaffer edző nem engedte, mondván, hogy a vasárnapi kupameccsen feltétlenül számít rám, játszanom kell. Elérkezett a kupamérkőzés — bementem az öltözőbe és természetesen vetkőzni akartam. Schaffer azonban megfogta a karom, hogy még ne öltözzek, várjak egy kicsit, nem tudja ki játszik. Vártam és láttam, hogy minden játékos, aki bejön mindjárt vetkőzni kezd — és hamarosan már tizenegyen mezben várták a kivonulást. Hozzám még ekkor sem szólt senki, nem merték megmondani, hogy kihagytak a csapatból. Felmentem a lelátóra és keserű érzések, szomorú gondolatok közepette néztem végig a meccset. Ezután következett az a bizonyos edzés, ahol bejelentettem visszavonulásom és csak egyet kértem, hogy egy búcsúmérkőzéssel zárhassam le pályafutásomat. 65
