Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
Szegény Cseh Matyi nem sokat tévedett: 40 éves korában távozott az élők sorából. . . AVAR ISTVÁN „Erőteljes testi felépítésű, ellenállhatatlan lendülettel rohamozó, óriási erővel, „életveszélyesen'' lövő csatár volt. Társait — főleg a szélsőket — hosszú átadásokkal és pontos keresztlabdákkal igen jól foglalkoztatta. Elsősorban azonban a támadások befejezésében, a gólszerzésben jeleskedett. Ragyogó rugótechnikáját és hatalmas erejű lövéseit a kapusok Európa-szerte tisztelték.'' Az Alberttől-Zsákig játékoslexikonban jellemezték így a szerzők az újpesti csatárt. Egyetértesz mindezekkel? — Ez mind így igaz. Avar mindamellett szolid, jó sportember volt. Velünk más klubbeliekkel is nagyon jó viszonyban volt, a válogatottban pedig természetesen a fő cél a gólszerzés, a győzelem mindenek felett állt. Szerettem vele játszani, tiszteltem és szerettem. DR. SÁROSI GYÖRGY — Toldi Gézának melyik Sárosi gól tetszett a legjobban? — Az amelyiket a Laziónak rúgott. 1937-ben Rómában a KK döntőn láttam először hanyatvetődve, ollózva gólt lőni — Gyurka szerezte. Aztán később én is megpróbáltam, néha sikerrel. Gyurkával természetesen rengeteg meccset játszottam. Sok nagy csatában szerepeltünk együtt. Ezekről a mérkőzésekről mit mondhatok? Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy sokat győztünk - ezt tények bizonyítják — és Gyurka játéka tízezreknek okozott sokszor életreszóló örömet. Játéktudásáról csak felsőfokon lehet beszélni. Érdekes, hogy Béla, az öccse, egy más stílusban, de szintén nagy hasznára volt a csapatnak. Gyurka finom, sokszor rafinált megoldásait, technikai bravúrjait, Béla 30 m-ről leadott bombái, óriási partdobásai, általában mindent elsöprő lendületes játék jellemezte. A pályán kívül is mások voltak: Gyurka szolid nyugodt, kicsit hallgatag, visszahúzódó, Béla „belevaló", barátkozó gyerek volt, aki minden csíny- tevésből részt kért... Gyurka presze a tanulás miatt is sokszor félre- húzodott, főleg vizsgaidőszakban. Ezt én közelről tapasztalhattam, hiszen a Ferencvárosban mindig Sárosi volt a szobatársam. Mindjárt amikor Gyurka bekerült a csapatba, „összeálltunk" és mivel ő volt a fiatalabb — neki kellett a szobában rendet rakni. . Dél-Amerikában egy magyar családnál voltunk vendégségben és én egy kicsit „bekaptam". . . Gyurka látva rajtam a szalonspiccet így szólt kárörvendezve: — Remélem Géza most én leszek a szobaúr! Természetesen beleegyeztem, és pár napig Gyurka „dirigált'' nekem a rendcsinálásban. . . 56 Gyurkával tehát pályán, és pályán kívül is sokat voltam így nyugodt szívvel kijelenthetem, hogy rászolgált arra a mérhetetlen népszerűségre amely őt itthon és külföldön egyaránt körülvette. Toldi Géza egy másik rangos góllövőlistán is az előkelő második helyen végzett. A KK nagyértékű korszakának — 1927 ős 1939 között — a legeredményesebb góllövői: 50 gólos: Sárosi dr. (Ferencváros) 28 gólos: Toldi (Ferencváros) és Meazza (Ambrosi- anna) 24 gólos: Zsengellér (Újpest) és Sindelar (Austria) — A két külföldi játékos és „Ábel" milyen jellemzést kap Toldi Gézától? MEAZZA — Az olaszok világhírű centercsatára. Nem volt robosztus alkat, így kibújt a legkisebb védelmi résen is. Csak egy cél lebegett előtte: a góllövés. Mindig lehetett neki labdát adni, jól helyezkedett és társai alaposan kihasználták ezt az adottságát. Rengeteg gólt szerzett klubjában az Ambrosiannában (az Inter elődje) és a világbajnok olasz válogatottban egyaránt. SINDELAR — A bécsiek kedvence szintén középcsatár volt. A Gyurkával hasonlítanám össze. Technikásán, látványosan játszott. A Gyurka annyival volt jobb nála, hogy ő a fedezetsorban is remekelt — Sindelar viszont „csak" csatárként tűnt ki. Ott viszont nagyszerű dolgokat produkált. Sajnos pályafutása, élete tragikus véget ért: egy napon holtan találták lakásán, a gázcsapból pedig ömlött a gáz. . . Öngyilkosság? Politikai okok? (Áz Anschluss idején történt!) Még a bécsiek sem tudják, hogy mi az igazság halála körül. ZSENGELLÉR GYULA — Az újpestiek nagyszerű csatára több poszton játszott. Tagja volt a válogatott úgynevezett „agytrösztjének" (Cseh, Sárosi, Zsengellér), amely sok sikert aratott. A legnagyobbat a 8—3-as magyar-csehszlovák mérkőzésen. (Sárosi ekkor rúgott hét gólt — nem egyet Zsengellér átadásából) Zsengellérre is azt modhatom, hogy rendkívül technikás és gólerős játékos volt. Gyengébb fizikuma ellenére sem tudták elnyomni,,,kikerülte" a védőket. Jól fedezte a labdát, „csalafinta" gólokat szerzett. Sajnos a Fradinak is lőtt néhányat, a legfájóbbakat az 1939-es KK-döntőn, az Üllői úton. . . ■* — Játszottál valaha számozott mezben? — Nem. Érdekes erre még soha nem gondoltam. . . — Nem is lehetett rajtad ilyen trikó, mert Magyar- országon csak 1950 februárja óta vezették be a szá