Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
A válogatottban 1936. március 15. Hungária út: Magyarország—Németország 3—2. „Régi tanulság, hogy csak teljesen rendben levő teljesen egészséges játékosokkal szabad próbálkozni. Sárosin is látszott, hogy nem fitt, de őt nagy technikai készsége valamennyire mégis kisegítette. Toldi azonban, akinek lendületre és erőre épített játéka leginkább kívánja meg a jó testi állapotot, teljesen eltűnt a mezőnyben." 1936. május 31. Hungária út: Olaszország—Magyar- ország 2—1 „Toldi megint a fenegyerek szerepét játszotta. Úgy látszik, hogy nincs tisztában a lelkes és túlkemény játék közötti különbséggel. Ijesztő volt, hogy egy ízben fejét leszegve, szinte vakon az olasz kapusra rohant, holott sokkal okosabb lett volna, ha a feléje szálló labdát próbálta volna megszerezni." A nem valami hízelgő kritika után nézzük mit mondott Toldi arra a kérdésre, hogy mi a legmaradandóbb emléke erről az olasz-magyarról? — A testemen levő és többé-kevésbé maradandó színes foltoktól eltekintve: az első félidőben nagy lövésem és általában Petrucchetti szédületesen nagy védései. Emlékezetemben sokáig meg fog maradni a magyar közönség viharos biztatása is amelyhez hasonlót eddigi pályafutásom alatt még sohasem hallottam. 1936. szeptember 27. Üllői út: Magyarország- Ausztria 5—3 Toldi „háromgólos" válogatott mérkőzése! Pedig rosszul kezdődött: 1—0-as osztrák vezetésnél kapufára lőtt egy 11-est! De aztán jöttek a Toldi gólok: „Toldi fordul és óriási erejű jobblábas bombája a jobb alsó sarokban nem talál ellenállásra — kiegyenlítettünk. (15. perc) Majd a 30. percben Sas pompásan íveli kapu elé a bőrt, a labda a felugró Toldi fejéről védhetelenül vágódik a kapu bal sarkába. 74. perc: Cseh fordul, állít, lő — de a lövés a kapuban álló Hoffmann lábáról visszapattan, Zöhrer négykézláb mászik utána, de nem tudja elérni — Toldi gyorsabb és hét méterről laposan a jobb sarokba bombáz!" Az értékelésben természetesn kezvezően írtak: „Toldi a támadósor legértékesebb embere volt. Éspedig nemcsak azért, mert a dugók legnagyobb részét ő szerezte, hanem azért is, mert mind a mezőnyben, mind a kapu előtt oroszlánként küzdött." Seszta, a nagy ellenlábasod játszott ezen a mécsesén? — Játszott bizony, de ezúttal én győztem! A sógorok elleni meccsre mindig kettőzött erővel készültem, így elhihető, hogy ez a győzelem mennyire boldoggá tett. Amin azóta gondolkoztam: életem legnagyobb válogatott meccse (ez az osztrákok elleni) és a legnagyobb klubmérkőzésem (a Bologna meccs) — tehát mindkettő az „otthonomban", az Üllői úti pályán volt. Felejhetetlenek. .. 1936. október 4. Bukarest: Magyarország— Románia 2—1 „Toldi ismét olyan nagy szívvel és lekesedéssel küzdött, mint az osztrákok ellen. Ismét ő volt a csatársor legdolgosabb, leghasznosabb és legjobb embere." Ráadásul a 83. percben a győztes gólt is ő szerezte! Éles, lapos, pattogós lövése a kapus kezéből kiperdült, és hiába kapott a labda után, az már hálót ért. Toldi a meccs után mondta: — Azt hiszem gólomat nem lehetett jól látni a tribünről. Lapos lövés volt, amely gellert kapott, és ez zavarta meg a kapust is. A kezéből kicsúszott a pergő labda, s így jutott a kapuba. A mérkőzés után az öltözőben meglepetés várta Toldi Gézát. Nagy László követségi tanácsos derekas játékáért különdíjjal jutalmazta. . . Az újságok nem írták meg — mi volt ez a külön díj? — Nem véletlenül nem írták! Kicsit szokatlan sport-díj volt. A csapat élénk hahotázása közben egy óriási doboz kaviárt kaptam, amit a fiúkkal együtt fogyasztottam el. Még jó, hogy szerettük a kaviárt... 1936. október 18. Prága: Csehszlovákia—Magyar- ország 5—2 „A 33. percet mutatja az óra, amikor Titkos a partvonal közeléből nekifut a labdának és az üresen álló Toldihoz irányítja. Toldi a 16-osról kapásból lő, a lövése a fejek magasságában száll a balsarok felé és ott akadálytalunl hálót ér, 2—2!" Az 5—2-es vereség után ketten kaptak kedvező kritikát: „Toldi következik Titkos után a rangsorban. Ő sem érte el azt a színvonalat, amire az utóbbi időkben emelkedett, de most is becsülettel küzdött. Hajtott, harcolt elől-hátul. Hibája, hogy ő is keveset lőtt kapura." * Érdekes, hogy a válogatott három mérkőzésén öt gólt szerző Toldi Géza kimaradt a Párizsba, majd Londonba utazó keretből! A szövetségi kapitánynak lelkiismertfurdalása lehetett, mert Toldi érdekében egyedi módon intézkedett: Pénteken délben megszólalt Toldi Géza hivatalában a telefon: — Itt Kenyeres főtitkár — hallattszott a telefonban — tessék azonnal bejönni hozzám a szövetségbe! Toldi természetesen habozás nélkül eleget tett a felszólításnak és besietett az MLSZ-be, ahol Kenyeres Árpád főtitkár közölte vele, hogy sürgősen be kell szereznie a francia és angol vízumot, mert szombaton ő is utazik Londonba! Toldi érthetően meglepődve fogadta ezt a nem várt közlést. Megköszönte Kenyeres Árpádnak a híradást, aztán intézte az okmányokat. Kenyeres Árpád még elmondta az érdekes ügyről, hogy — Dietz dr. szövetségi kapitány a péntek reggeli indulásnál azt a kívánságát adta át nekem az elnökséghez való továbbítás végett, hogy intézzem el Toldinak Londonba való kiutazását. Ez — miután a játékos nem szerepel a keretben — válogatott érdemeire való 41
