Nagy Béla: Toldi Géza. A Fradi szív és szellem megtestesítője (Budapest, 1984)
A partról egy-egy harsány Fradi kiáltás foszlányait tereli a hajóra a szél. Dunakeszi magasságában hatalmas máglyarakások égnek. Örömtüzek fogadják a Fradit. A víkendezőktűl ellepett partok között most már percenként tör a HAJRA FRADI a hajó felé. A Duna-parti kép elragadó. A kivilágított part mentén az Eötvös tértől le a Petőfi térig, ahol a hajó kikötött, egymás hegyén-hátán a várakozók sokasága. A kikötő hídján néhány ferencvárosi vezető várja a csapatot és abban a percben, hogy a hajó zakatoló gépezete leállt, az ötezernyi tömeg ajkáról ütemesen felharsan a hajrá és éljen a Fradi! Csak lassan lehet átmenni a vámellenőrökön és a türelmetlen tömeg Mórét, aki elsőnek lép partra, vállra kapja. így indul meg a diadalmenet. Közben ütemes Móré! Mó-ré! zúg, az autók elakadnak, az utasok türelmetlenül kiáltoznak, a rendőr tehetetlen a folyammá dagadt áradattal szemben. Következik a többi: Sárosi, Toldi, Korányi, Táncos. Ahogy jönnek, úgy kapják el őket. Egy futballtszerető sportember könnyezve jegyzi meg: — Istenem, de régen ünnepelték ilyen sokan és ilyen lelkesen a magyar futballt, a Ferencvárost. .." Gondolom ez a dicsőséges „behajózás" nem mindennapi kedves emlékeid közé tartozik.. . — Bizony! Felejthetetlen hajóút volt. Manapság az emberek el sem tudják képzelni azt az önfeledt ünneplést. Mai szemmel nézve ugye milyen furcsán hat, hogy 8—10 komoly férfi kiáll valahol a győri vagy esztergomi Duna-parton és az általuk összehordott rozséból örömtüzet, „máglyát" gyújt azoknak a tiszteletére, akiket személyesen nem is ismer. Nem ismer, de tudja, hogy dicsőséget hoztak a hazának azzal, amivel ők képesek dicsőséget hozni — futballtudásuk- kal, csupaszív játékukkal. Lelkesebbek voltak az emberek és főleg nem szégyellték örömüket. Amikor Pesten a hajóról lejöttünk, úgy ünnepeltek bennünket a kipirult arcú boldog emberek, hogy majd szétszedték a csapatot. Sírtak a fradisták örömükben, mi meg azért hatódtunk meg, hogy nekik ilyen nagy boldogságot okoztunk. * Toldi három góljával nyert 3-2-re a Ferencváros a Szeged elleni mérkőzésen. Amint a Sporthírlapban írták „a Szeged nehéz küzdelemre késztette a Ferencvárost, melyben Toldi nagy játéka keltett csodálatot." A Nemzeti Sport tudósítója szerint „főként egy játékosnak, a csodálatos energiával küzdő Toldinak köszönheti, hogy a pompásan küzdő ellenfél és a balszerencse ellenére is a Ferencvároshoz vándorolt a sokat jelentő 2 bajnoki pont. — Milyen érzés egy góllal, egyetlen rúgással eldönteni egy mérkőzés sorsát? — Szerdán úgy éreztem magam a győztes gól után, hogy azt nem is lehet elmondani. Úgy örültem, hogy a sok-sok szurkoló körös-körül boldog. Nagyon szeretem a Ferencvárost. . . 36 Idényzáró meccsek — idényzáró Toldi gólok. Ferencváros—Törekvés 2—0. ,A 28. percben a jól küzdő Hámori vágja előre a labdát. Táncos kapja és azután beadja. Sárosi nyomban fejjel Toldi elé teszi. A Tank kihasználja a tiszta helyzetet és a bal sarokba küldi a labdát, 1—0 — a nagy fölény alapján ugyancsak megérdemelt gól." Ferencváros—111. kér. 5—1 Sárosi és Toldi úgyszólván kettesben nyerték meg a mérkőzést. Gyurka háromszor, Géza kétszer talált a kapuba! * 1935. december 22-én nem mindennapi kitüntetésben részesült Toldi Géza: ,A Radványi-plakettet korán elhunyt alapítójának, Radványi Pálnak emlékére alapította a ferencvárosi B-közép. Minden évben az a sportember kapja, aki abban az esztendőben a klub legjobb harcosának mutatkozik. Az első alkalommal Sárosi György, a második évben Szigeti Lajos az ökölvívó Európa-bajnok nyerte el a díjat. Az 1935. évi sportteljesítményéért Toldi Gézának ítélték a szurkolók Radványi díját. Szombaton este a Beer-féle vendéglőben zártkörű, családi összejövetelen ünnepelték Toldi Gézát. A szónok Így beszélt Toldi Géza felé: — Téged mindig szerettünk és szeretni is fogunk. . . A te csupaszív játékoddal, csupa lélek küzdéseddel mindig példát adsz a többieknek, hogyan kell a Fradi színekért küzdeni. . . Még ha rosszul is játszottál néha, akkor is szerettünk, mert tudtuk, láttuk, hogy akarsz, csak hát nem megy mindig. . . Az ünnepi beszédek után Woggenhuber Oszkár nem győzte a zongoránál a Fradi indulót játszani és énekelni." Ahogy ismerlek, gondolom nagyon meghatott ez a kitüntetés. — Nem számítottam rá, ezért különösen jólesett a szurkolók kitüntetése. Valahogy olyan erőt adott a későbbiekben is — hiszen mindez jó teljesítményekre kötelezett. Ez volt a mi „doppingszerünk"... A válogatottban 1935. május 12. Üllői út: Magyarország-Ausztria 6—3. Ez volt Toldi Géza 25. válogatott mérkőzése! Góllal jubilált: „Vincze az üresen álló Toldinak szánja leadását, ami sikerül is. Toldi a 16-oson kapja meg a labdát, magához veszi, néhány lépést tesz vele és irtózatos erővel vágja meg a labdát, amely a vetődő Platzer kezét érve a kapu bal oldalában hálót ér, 6—3!" Toldi, Titkos és Sárosi mellett a csapat legjobbjai közé számított: Szezonbeli formája alapján keveset vártunk tőle és jóval többet kaptunk. Szépen dolgozott hátul és bár egy kissé nehézkesen hozta előre a labdát, sohasem tévesztette szeme elől a feladatot, hogy neki Titkost kell kiszolgálni. Igen hasznosak voltak okosan szélre csúsztatott fejesei. Toldi: — Sokat
