Nagy Béla: Hajrá Fradi! Az Üllői úti stadion mérkőzései 1974-1984 (Budapest, 1984)
1984
Peterdi Sinkovits Peterdi Sinkovits Radványi Sinkovits Peterd i Sinkovits Radványi Sinkovits Radványi Sinkovits Peterdi Sinkovits Peterdi Sinkovits gerissen". . . ez a csavargó majdnem letépte a fülemet. Kit becéztek Tüskének? Fenyvesi Mátét. De őt lódokinak is hívták. Egy nagy meccsen Mátrai Sanyi elégedetlen volt a játékvezetővel. Sőt, még megszólításával is kitüntette: „Bíró úr, maga beteg, majd Fenyvesi megvizsgálja." Mátrait a bíró rögtön kiállította, mert ő is tudta, hogy Fenyvesi állatorvos. Te Barna, végre egy elnökségi tag, aki tud is valamit. Ritkaság a magyar futballban. Na, Imre, kit becéztek úgy, hogy Vilika? Istenem, Sipos Vilika. Évekig játszott külföldön, alig tudott magyarul. Nagy szélső volt és micsoda zsugás. A felesége minden reggel pontosan kiszámolta neki a zsebpénzét. Most volt a Vilikának egy szép szürke télikabátja, aztán egy délben mégis csak zakóban jött haza. Vacogva. Az asszony összecsapta a kezét: „Úristen, Vilika, hová lett a szép kabátod? " „Flát miért, édeskó, adtál te nekem ma zsebpénzét? Arrafelé mentek máma rosszul a lapok. Kellett kabát otthagyni, pássz." És azt tudod e, hogy ki volt a Suttyó? Túrái Jóska. 1926 karácsonyán írta alá a profiszerződését. Heti húsz pengőre. Komolyan, ma már ismeretlen az ilyen anyagiasság, igaz? Az ilyen igen. Nagyszerű játékos volt Túrái Jóska. Szívós, erős, kemény, mint a szikla. Ha az ellenfél szívóskodott, valamelyik fradistá- val, a Suttyó szépen nyugodtan odament hozzá: Pajtás, „Engem rugdalj, ne a kis T akit." Pali, ez az Imre mindent tud, én legszívesebben fel is adnám. Nem feladni! Hát ez a Fradi szív? Ugyan, Imre, Fradi kolbász sincs már nem, hogy Fradi szív. Hol van az már? Kérlek szépen, csinálunk az új pályán egy kis múzeumot. Ott majd kiállítjuk a Fradi szívet, annak a kicsinyített mását. Várj, nekem van egy beugratós kérdésem. Ki volt a Spéci? Könnyű. Schaffer Alfréd. Nem, Schaffer inkább az MTK-ban játszott. Most a Fradiról van szó. Tehát? Ki volt a Spéci? Ja, megvan. Szittya Karcsi, a vízilabdázó. Hű, annak akkor gógyija volt, mint két egyetemi magántanárnak és három ingatlanügynöknek együttvéve. Mindig így a szája sarkából beszélt. Helsinkiben, a magyar-olasz döntőn egy irgalmatlant behúzott Ogniónak, majd utána ő egy nagyot ordított és kifeküdt a víz tetejére. Mint egy többnapos vízihulla. Mint Ophelia, aki őrültségében pólósapkát húzott a fejére. Kivontatták a partra, mesterséges légzést próbáltak alkalmazni, gyászoló tömeg vette körül. Ez komoly. Kárpáti Gyuri is játszott azon a meccsen, szintén fradista. Még akkor csak 16 éves volt, de úgy selypített, mintha száztizenhat lett volna. Átmászott a lábak alatt, ráborult a tetemre és zokogni kezdett. „Ez jettene- tes, ez bojzasztó. Spéci bácsi ne halj meg. Spéci bácsi ne hagyj itt bennünket." Mire a megboldogult kinyitotta a fél szemét bágyadtan suttogni kezdett. Csak úgy a csücsökből. „Ne marháskodj, semmi bajom. Csak egy kicsit kifújom magam." Két perc múlva leúszta az egész olasz csapatot és akkora gól lőtt, hogy hat finn öregasszony stoppolta a hálót. Van még kérdésük az uraknak? Radványi Ki volt a Doktor? Sinkovits Helsinkiben? Radványi A Fradiban? Sinkovits A Gyurka. Sárosi Gyurka. Idehallgassatok, Gyurka már régen sztár volt, ledoktorált, de Béla, az öccse az még középiskolába járt. Gyurka elegáns ruhákat gyűjtött, Béla meg hordta. Egyszer edzésre indulnak, a villamos kanyarodik, nagy vágta, ugrás. Béla az első peronra, Gyurka a hátulsóra. Bélán a Gyurka új cipője, citromsárga műalkotás hófehér antilop betéttel. A Körút sarkán újabb utas támadja meg a peront. Roham, röppenés, elkapja az első peron korlátját és egyenest Béla lábán landol. Béla sziszeg, a jövevény mentegetőzik: „Bocsásson meg, igazán nem akartam." Bélának eszébe jut valami és röhögni kezd: „De uram, szóra sem érdemes, nem tesz semmit." Gyurka viszont csaknem leesett a hátsó lépcsőről, mérgében: „Hogyhogy nem tesz semmit? Miért nem néz a lába alá? " Az idegen odafordul, csodálkozik, aztán ordítani
