Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr. Csapatkapitány: Mándi Gyula. Nagy érdeklődés kísérte a találkozót. Strauch Károly, egy szegedi fiatalember gyalog jött el a mérkőzésre! Három héten át rótta az utakat, hogy magyar gólökat lásson, ö is és valamennyi magyar szomorúan látta, hogy mindig a kapunkba kerül a labda ... „Amit az előzmények után félve sejtettünk, az bekövetkezett. Mert tudtuk azt, hogy az osztrákok pillanatnyilag jobbak és az osztrák csapattal egyenrangú együttest ezen a napon nem tudunk a pályára küldeni. Ausztria győzelme reális játékmenet mellett is kétségtelen lett volna. Az emberek keserűséggel vegyes megdöbbenéssel vették tudomásul, megállapították, hogy a magyar válogatott csapat harminc esztendeje játszik évente számos meccset a legkülönbözőbb országok válogatott csapatával, de nyolc gólt még soha senkitől be nem kapott. Se angoloktól, se osztrákoktól, se senkitől. Meg kellett ezt is érnünk? És a közönség hallván a hírt, nem is nagyon volt kíváncsi a mentségekre, hogy Toldit és Lykát kiállította a bíró, hogy Mándit, Závodit, Takácsot viszont beállította a szövetségi kapitány, hogy hiányzott a tulajdonképpeni magyar válogatott csapat fele, Dudás, Kocsis, Borsányi, Sárosi, Avar.” A bíróra is sok panasz hangzott el, de hát az az igazság, hogy a jogtalan kiállításokon túl — akkor már 6-2 volt az eredmény! — az osztrákoknak is, nekünk is rosszul fütyült. A győzelemben oroszlánrésze volt a harmincas évek világklasszis középcsatárának, Sindelarnak. Ragyogóan játszott, egyetlen magyar játékos sem tudta lefogni. Csillogott, villogott a pályán, adta a jó labdákat és lőtte a gólokat... A meccs után pedig társaival boldogan vonult az öltözőbe. A magyar öltözőben más volt a kép: Takács I az átélt izgalmak következtében szívgörcsöt kapott és ájultan feküdt a pádon... 1932. október 2. Budapest, Üllői út, 28 000 néző. Vezette: Barlassina (Olaszország). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 3-2 (1-1) G: Müller, Braun, Borsányi (öngól), ill Kalmár, Déri. Ausztria: Hiden — Rainer, Sesta — Braun, Smástik, Nausflh — Molzer, Müller. Sindelar, Schall, Horváth. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Rainer. Magyarország: Aknai (Újpest) — Dudás (Üjpest), Korányi (Ferencváros) — Borsányi (Újpest), Sárosi (Ferencváros), Lázár (Ferencváros) — Korányi II (Szeged), Cseh II (Hungária), Turay (Ferencváros), Kalmár (Hungária), Déri (Törekvés). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr. Csapatkapitány: Borsányi. „Harmincéves az osztrák—magyar meccs! A kocsik egymás nyomában futnak, rohannak ki, egyre kifelé — az Üllői útra. A kapuk számláló- kerekein át bemorzsolódnak az ezrek, összesen 28 000 ember. Aztán jól kezdődött a mérkőzés. Kétszer vezetett a magyar csapat, de előnyét nem tudta megtartani. A mérkőzés első félideje a futball igazi szépségét tárta a közönség elé, de a végén a vendégek győztek.” Brüll Alfréd, az MTK elnöke: — Semmi ok sincs a kétségbeesésre. Most nem szabad csüggedni. Olyan szép és olyan jó mérkőzés volt, amely a jövő szebb jeleit mutatta. Ez játék volt, olyan, amelyben mi is győzhettünk volna, mint nagyszerű és híres ellenfeleink. Meisl Hugo: — Döntetlen lett volna az igazságos eredmény. Én is elégedettebb lettem volna ezzel az eredménnyel. Annak mindenesetre örülök, hogy végig az egész kilencven percen át „játszott” az osztrák csapat. Örültek is az osztrákok a jól sikerült mérkőzésnek. Egyedül Sestát érte szomorúság. „A pályáról lejövet a játékoskijáróban Sesta alatt beszakadt a levezető csatorna nyílását elfedő deszkalap és a nagy fizikumú hátvéd majdnem a bokáját törte. Nagy fájdalmai vannak, amikor ketten ölbeveszik és indulnak vissza a szállóba.” Hát bizony mérkőzés után megsérülni — több, mint bosszantó! A 30 évvel ezelőtti első találkozás emlékére nagy bankettet rendezett az MLSZ. Fischer Mór három nyelven mondott köszöntőt, majd ajándék- tárgyakkal kedveskedett. Meisl Hugo köszönte meg a szívélyes vendéglátást és ő is átadott néhány emléktárgyat. Na és elhozta az ekkor elkészült KK plaketteket is a korábbi évek magyar kupagyőzteseinek, a Ferencvárosnak és az Újpestnek. Az első találkozók öreg 38
