Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
II. rész. A "Wunder-Manschafttól" a magyar "Aranycsapatig" 1923-1955
a két nagymúltú harcos szorít egymásután kezet a bíróval. Sorsolnak és nyugtalan fészkelőd ess el elcsendesül a nézőtér, ötvenezer szempár lesi villogó kíváncsisággal a játék kezdetét. A 10. percben adódik az első komoly gólhelyzet. Jobbszámyunk szép kombinációval lefut, Takács kihúzódik egészen a kornerzászló felé, onnan gyönyörűen centerez, a középen álló Pataki élesen, kapáshói lövi, a labda a felső kapulécről meredeken lepattan, azután a bekkek kirúgják ... Ostricek nem is szagolt utána, ha lejjebb megy, se védte volna. A csapatot kissé leveri a balszerencse. A 40. percben van az első osztrák korner! A 41. percben pedig megszerzik a vezetést __Nyúl a kaputól 10 méternyire nagy erővel rúg a labdába, hogy tisztázza a helyzetet. Horváth azonban beletalpal, még pedig olyan szerencsésen, hogy lábáról a labda félmagasan, védhetetlenül süvít a kapuba, 0-1! A félidő utolsó percében esik csapatunk kiegyenlítő gólja. Orth Takácsnak adja a labdát, ő néhány lépést fut a labdával, visszapasszol és Orth kapásból élesen lő. A vetődő kapus kezéről perdül a labda a hálóba^ 1-1.” A győztes gól a 87. percben esett: a magyar sorfal egy osztrák szabadrúgáshoz rosszul állt fel és a labda akadálytalanul jutott a megdermedt Zsák kapujába ... * * * Elhalasztott osztrák—magyar! Ilyen is volt, mégpedig az 1925. május 3-i bécsi találkozó. Az osztrák szövetség képviselői kérték az MLSZ vezetőit, hogy a lehetetlen időjárásra való tekintettel egyezzenek bele a mérkőzés elhalasztásába. A magyar vezetőket nem kellett kétszer kérni, hiszen senki nem gondolt szívesen egy hideg, havasesős időben lejátszandó mérkőzésre — ahol a pályán bokáig érő víz fogadta volna a csapatokat. Az osztrákok indítványa szerint a vasárnapra hirdetett mérkőzést kedd délutánra tűzték ki. A vendéglátók természetesen magukra vállalták a magyar együttes plusz költségeit. A magyar csapat éppen ebédelt, amikor az elhalasztás hírével befutottak a hírnökök. Általános volt az öröm, mindenki sört rendelt és az addig eltiltott italt az elhalasztók egészségére ürítették. Ezután mindenki maga alakíthatta saját délutáni programját, majd a kedélyesen eltöltött órák után a szállóba ismét visszatért a csapat. Csakhamar sor került a progamnak arra a részére, amelyet az eső sem tehetett tönkre. következett a bankett! A felszólalók, ünnepélyes ajandek-atadások után Meisl Hugo emelkedett szólásra. Elmondta, hogy ő már 20 éve kíséri ■ figyelemmel az osztrák—magyar meccsek történetét, de ilyen eset még soha nem fordult elő. Minden eddigi magyar—osztrák meccs a bankett előtt folyt le — ez az egyetlen ilyen kivétel. Most nincs ok sem örömre, sem szomorúságra, amire máskor a lezajlott játék okot ad, s amely hangulatot teremt. Ez a bankett tehát nem az igazi. Egyedül a bíró járt jól — mondotta —, mert ő gyengélkedése miatt aligha vállalkozott volna a meccs levezetésére, így meg ezen a banketten biztosan helyre jön és kedden már kitűnő kondícióban fogja ellátni feladatát. A nagy sikerű szónoklat után Orth emelkedett szólásra. Meisl szavaiba kapcsolódva kijelentette, hogy ő bár nem hivatalosan szólal fel, de feltétlenül igazat ad Meisl kapitány úrnak abban, hogy ez a bankett nem volt az igazi, ezért tisztelettel javasolja, hogy kedden — a meccs után még egy igazi bankettet tartsanak ... Óriási taps és nevetés fogadta a megvalósíthatatlan indítványt és a hátralevő idő nagy jókedvben telt el. 1925. május 5. Bécs, Hohe Warte, 50 000 néző. Vezette: Czejnar (Csehszlovákia). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 3-1 (2-1) G: Haftl 2, Häusler, ill. Takács II. Ausztria: Aigner — Rainer, Blum — Kurz, Resch, Nietseh — Cutti, Häusler, Haftl, Gschweidl, Fischer. Szövetségi kapitány: Meisl Hugo. Csapatkapitány: Blum. Magyarország: Fischer (VAC) — Fogl II (UTE), Fogl III (UTE) — Furmann (FTC), Wéber (Törekvés), Blum (FTC) — Krutzler (Szombathely), Takács II (Vasas), Orth (MTK), Kohut (FTC), Jeny (MTK). Szövetségi kapitány: Máriássy Lajos dr. Csapatkapitány: Blum Zoltán. A kezdés pillanatai egyedülálló kuriózummal szolgáltak: két azonos nevű csapatkapitány állt a kezdőkörben! „Felállás előtt az osztrák Blum csapatának háromszoros Hip. hip hurrá !-t vezényelt a magyar csapattal szemben tisztelgésként és erre a mi Blumunk azonnal háromszoros Éljen !-nel vála28
