Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)

I. rész. Régen volt de igaz volt… Két évtized mérkőzései "dióhéjban" 1902-1922

átadást vágott a kapuba, majd a 31. percben „Borbás eenterez, Schlosser átlépi a labdát, mire a kitűnő pozícióban helyezkedett Pataki gólt lő, 4-1!” Második bécsi győzelmünknek ez volt a meccs­záró képe: „A magyar közönség a pályára tódult, és egyszerre száz apró zászló emelkedett a csa­pat feje fölé. Zsákot és Schlossert vállára emelte a sokaság és a következő pillanatban már mind­kettőnek a kezében ott lobogott az apró nemzeti zászló. A magyar csapat játékától fellelkesült tö­meg pedig tapsolni kezdett...” 1913. október 26. Budapest, Hungária út, 30 000 néző. Vezette: Schumacher (Anglia). MAGYARORSZÁG-AUSZTRIA 4-3 (3-1) WÁGNER-SERLEG. G: Kertész II 2, Hlavay, Pataki, illetve Schwartz, Merz, Dietrich. Magyarország: Zsák (33 FC) — Rumbold (FTC), Szendrő (BT) — Bíró Gy. (MTK), Hlavay (MTK), Vágó (MTK) — Dobó (BTC), Kertész II (MTK), Pataki (FTC), Schlosser (FTC), Tóth (FTC). Szövetségi kapitány: Herczog Ede. Ausztria: Plhak — Dietrich, F. Tekusch — Cimera, Branstatter, K. Tekusch — Bauer, Merz, Schwarz, Grundwald, Körner. Az első válogatott mérkőzés az MTK új ott­honában, a Hungária úti pályán. A találkozó előtt a katonazenekar a Rákóczi indulóval kö­szöntötte a csapatokat. A játék nagy iramban kezdődött „olyan tem­póban indult, mintha csak tíz percig tartó küz­delem várt volna a csapatokra”. A végig jó ira­mú mérkőzésen a magyarok már 4-1-re vezet­tek, de végül mégis izgalmassá váltak a mér­kőzés utolsó percei. Bizony ha Zsák nem védett volna olyan kitűnően — bravúrjai nélkül még vereség is érhette volna az erejével teljesen el­készült magyar csapatot. A győzelem után viszont végleg eldőlt a Wág- ser-serleg sorsa. Bár a 6. mérkőzés még hátra volt, az osztrák szövetség tagjai ünnepélyesen átadták az MLSZ-nek. Ez a serleg tehát arról nevezetes, hogy a két ország válogatott csapatai ezért a trófeáért játszották első díj mérkőzései­ket. 1914. május 3. Bécs, WAC-pálya, 22 000 néző. Vezette: Tervoght (Hollandia). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 2-0 (2-0) WÁGNER-SERLEG. G: Fischera 2. Ausztria: Plhak — Urban, F. Tekusch — Chrenka, Brandstatter, K. Tekusch — Heinzel, Merz, Braunsteiner, Fischera, Neumann. Magyarország: Zsák (33 FC) — Rumbold (FTC), Payer (FTC) — Kertész (BTC), Hlavay (MTK), Blum (FTC) — Tauszig (MTK), Tóth (FTC), Pa­taki (FTC), Horváth (BTC), Mészáros (BTC). Szövetségi kapitány: Herczog Ede. A Sporthírlapban az olvasók között pályáza­tot hirdettek a magyar csapat összeállítására. A beérkezett 1100 szavazat szerinti csapatot még­sem tudták Bécsbe küldeni, mivel Schlosser, Ker­tész II, Bodnár és Bíró is megsérültek. A kicsit tartalékos gárda így a császárvárosban elveszí­tette közel 2 éve tartó veretlenségét. „A magyar csapat reális vereséget szenvedett. Tetézi a kudarcot, hogy 22 ezer néző előtt pro­dukált primitív játékot a magyar tizenegy, ame­lyet rettegtek eddig Ausztriában. Nemcsak egy meccs veszett el Bécsben, de oda­veszett hosszú időre a magyar futballsport nehe­zen szerzett tekintélye és hírneve is.” A Sport­hírlapban csak Zsák és Payer teljesítményét di­csérték. Zsák kifogástalanul védett, a gólokat nem háríthatta. Payerről megállapították, hogy ő volt a magyar csapat legjobb embere, hosszú rúgásai, fáradhatatlan agilitása a magyar véde­lem oszlopává avatták. Mi lett volna, ha ez a két védő csődöt mond? 1914. október 4. Budapest, Üllői út, 12 000 néző. Vezette: Fehéry Ákos. AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 2-2 (2-0) G: Studnicka, Swatoch, illetve Pótz, Schlosser. Ausztria: Bode — Poppovich, Löwenfeld — Achatzy, Heiss, K. Tekusch — Wondrak, König II, Studnicka, Swatosdh, Kömer. Magyarország: Zsák (33 FC) — Kehrling (MAC), Csüdör (MTK) — Kiss B. (FTC), Hlavay (MTK), Kertész II (MTK) — Klement (MTK), Bodnár (MAC), Pótz (BTC), Schlosser (FTC), Boti (Tö­rekvés). Szövetségi kapitány: Herczog Ede. A világháborús időkben a két ország szövet­sége jótékony célú válogatott mérkőzéseket szer­lő

Next

/
Oldalképek
Tartalom