Nagy Béla: Futballévtizedek. 125 magyar-osztrák válogatott mérkőzés története (Budapest, 1984)
I. rész. Régen volt de igaz volt… Két évtized mérkőzései "dióhéjban" 1902-1922
A következő két évtizedben ez sokszor megismétlődött. Schlosser Imre nevétől hangosak voltak a sportpályák, a labdarúgás koronázatlan királyának tekintették. Nem egy alkalommal kifogták konflisából a lovakat, és az ujjongó szurkolók húzták a kocsiban ülő ünnepelt sztárt. Szőkébb hazájában a Ferencvárosban, a köznyelv még utcát is nevezett el róla! Az FTC-pálya mentén haladó Hét vezér utcát „Slózi utcának” hívták a rajongó szurkolók ... 1907. május 5. Bécs, Rapid-pálya, 2000 néző. Vezette: Meisl Hugo (Ausztria). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 3-1 (0-0) G: Dünnmann, Schediwy, Wolf, illetve Károly. Ausztria: Kaltenbrunner — Vladar, Wegschei- der — Hoitasch, Kohn, Lenczewsky — Wacura, Pollatschek, Dünnmann, Schediwy, Wolf. Magyarország: Izsó (BTC) — Nirnsee (Pozsonyi TE), Nagy (MTK) — Gorszky (FTC), Bródy (FTC), Weisz (FTC) — Niessner (MAC), Károly (MTK), Horváth (BTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC). Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc. A közvélemény arra számított, hogy az igencsak tartalékos — még II. osztályú csapatból is szerepelt játékos az osztrák tizenegyben! — „sógorokat” ezúttal végre egyszer otthonukban legyőzzük. De a lebecsült csapat sokkal jobb tel- jesítméyt nyújtott és lelkes játékkal biztosan győzött. A mieinket nagyon elmarasztalták. Unottan, közönyösen játszottak — egy ember kivételével. „Bródy, a mezőny legjobb embere, a csapat lelke volt, hogy a vereség nem lett súlyosabb, azt neki köszönhetjük” — írták a lapokban. Vesztes csapatban is lehet valaki a mezőny legjobbja ... Még egy érdekesség: a meccset az a Meisl Hugo vezette, aki később hosszú éveken át az osztrákok legendás szövetségi kapitányaként szervezte a „Wundermanschaft” sikersorozatát. 1907. november 3. Budapest, Millenáris, 6000 néző. Vezette: Fehéry Ákos. MAGYARORSZÁG—AUSZTRIA 4-1 (3-0) G: Borbás 2, Károly, Vladar (öngól), illetve Dünnmann. Magyarország: Domonkos (MTK) — Rumbold (FTC), Csüdör (MTK) — Ficzere (BTC), Kürschner (MTK), Gorszky (FTC) — Braun F. (FTC), Károly (MTK), Schlosser (FTC), Vángel (MAC), Borbás (MAC). Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc. Ausztria: Kaltenbrunner — Vladar, Gross — Harmer, Lenczewsky, Weichrauch — Beck, Dünnmann, Schediwy, Schmieger Wolf. Az érdeklődés fokozására bejelentették, hogy a találkozó előtt ünnepélyes kezdőrúgás lesz, amire József főherceg fiát kérték fel. A kezdőrúgás elmaradt, de a másik „attrakció”, a postagalambok felengedése megtörtént. A mérkőzés végeredményét postagalambok röpítették különböző városok szerkesztőségeibe, elsősorban Bécsbe és Grazba. Második gólunk érdekes körülmények között született: „A két magyar hátvéd, de különösen Rumbold óriási, 60—70 méteres rúgásaival állandóan a bécsi kapu elé tereli a játékot. A 18. pereben is ez történik: Rumbold előrerúgott labdáját Braun magas lövéssel küldi kapura. Vladar hibásan érinti, mire az amúgy is pergő labda Kaltenbrunner keze alatt a hálóba kerül, a közönség nem kis örömére, de a bécsi csapat annál nagyobb fájdalmára.” 1908. május 3. Becs, Hohe Warte, 3500 néző. Vezette: Holley (Ausztria). AUSZTRIA—MAGYARORSZÁG 4-0 (2-0) G: Andres, Kubik, Hussak, Köhn. Ausztria: Pekarna — Eipel, Retschury — Knöll, Kwietek, Dlabacz — Hussak, Kubik, Kohn, Fi- sehera, Andres. Csere: Kwietek helyett néhány percig Lenczewsky játszott. A magyarok tiltakoztak az akkor még ismeretlen, sőt díjmérkőzésen szabály- ellenesnek tartott csere ellen, s ezért a sérült Kwietek visszatért a pályára. Magyarország: Domonkos (MTK) — Müller (BAK), Rumbold (FTC) — Ficzere (BTC), Bródy (FTC), Medgyessy (MAC) — Sebestyén (MTK), Weisz (FTC), Koródi (FTC), Schlosser (FTC), Borbás (MAC). Szövetségi kapitány: Stobbe Ferenc. „Váratlan, szinte hihetetlen nagy gólarányú legyőzetés érte a magyar csapatot! E legyőzetés okát elsősorban a felállításban látjuk. A magyar védelem, különösen Müller gyöngének bizonyult, és azáltal, hogy Rumbold a bal oldalon volt kény11
