Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása
lány adja át elsőnek jegyét. Nem tudni, hogy e pillanatban kik vannak jobban meghatódva, azok akik átadják a jegyet, vagy pedig azok, akik kezelik a belépőjegyet ... Az elsőnek érkezett két lány, Pirkus Anna és Cseuz Magda, egy pillanatra megtorpannak a kerítésen túl. Lassan továbbmennek, nézegetnek, gyönyörködnek, nem tudnak betelni az eléjük táruló látvánnyal fenn a lelátón sem. Az óramutató lassan a kilences szám felé halad. A főépület bejárata előtt két férfi beszélget. Az egyik, a feketeruhás Lakner Lajos, a Stadionépítő Vállalat igazgatója, mint egyszerű munkavezető került öt esztendővel ezelőtt az építkezéshez. A kék olimpiai formaruhába öltözött férfi Németh Imre, a Népstadion igazgatója. Nem lehet megállapítani, hogy melyik az izgatottabb. Gyülekeznek a stadionépítők is. Kilenc óra előtt három perccel az olimpiai kapuban feltűnnek a harsonások, néphadseregünk katonái, rézharsonáikon megcsillan a napfény. Egy pillanatra elcsendesedik a hatalmas aréna, nyolcvanezer szempár figyeli a harsonások útját, akik lassan, kimért lépésekkel a díszlelátó elé vonulnak. Pontosan kilenc órakor megszólalnak a harsonák. Ünnepélyesen, méltóságteljesen szárnyal a hívójel, jelzi, hogy elérkezett a nagy pillanat: a magyar sport büszkeségének, a Népstadionnak a megnyitása ... Felemelő pillanatok ezek ... Mindenki a lenyűgöző élmény hatása alatt áll... Amikor az utolsó akkord is elhangzik — ugyancsak dörög a taps. De nincs sok idő az ünneplésre. Néphadseregünk katonái alighogy leengedik harsonáikat, máris megszólal a zene, s a három bejárati kapu felé fordul a közönség figyelme. Az olimpiai kapuban Sebes Gusztáv, az OTSB elnökhelyettese tűnik fel, utána Csermák József olimpiai bajnok — fehér mezben — majd pedig Keleti Ágnes olimpiai bajnok. Gulyás Ká- rolyné, Pataki Ferenc olimpiai bajnok és Tóth Lajos jön. A Népstadion zászlaját viszik. Egyenesen a díszlelátó felé tartanak. Velük egyidőben az órák alatti kapuban fiúk és lányok tömött sorai fordulnak be. A közönség most már szünet nélkül lelkesen, ütemesen tapsolja az olimpiások csoportját és a hömpölygő, színpompás látványt nyújtó zászlóvivők sokaságát, akik a zöld gyepre érve szétválnak, különböző alakzatokat vesznek fel, hogy aztán megteljen velük az egész pálya. Feszes vigyázzba merevedik a sok ezer sportoló, amikor Sebes Gusztáv, az Országos Testnevelési és Sportbizottság elnökhelyettese jelentést tesz Hegyi Gyulának, az OTSB elnökének: — Elnök elvtárs, jelentem, a Népstadion megnyitására a sportolók felállottak. sjy^/sSZeng-zúg a taps, az építők népe ünnepli az új győzelmet, az új kincset, az alkotmány ünnepére felépült Népstadiont. Most a Népstadiont építők csoportjából előlép Lakner Lajos, hogy rövid beszéddel átadja az építők nevében a Népstadiont: — A Népstadiont építők nevében jelentem a magyar dolgozó népnek, pártunk és kormányunk vezetőinek, hogy a ránk bízott feladatot becsülettel végrehajtottuk. A mai napon, alkotmányunk ünnepén a Népstadiont átadjuk a magyar sportolóknak, a magyar dolgozóknak. Miközben a lelátókon csak úgy dübörög a taps, Lakner Lajos átnyújtotta Hegyi Gyulának a Népstadion hatalmas méretű tervrajzait és a kulcsokat. Még el sem ült a taps, az újjongás Hegyi Gyula beszéde után, amikor a hatalmas Népstadionzászlóval megindul Csermák József olimpiai bajnok, Keleti Ágnes, Gulyás Károlyné, Tóth Lajos és Pataki Ferenc négy válogatott tornászunk a stadion főárboca felé. Felcsendülnek a Himnusz hangjai, s miközben vigyázzba merevedik 80 000 ember, lassan, méltóságteljesen felkúszik az árbocra a hatalmas nemzetiszínű zászló, hogy hirdesse: egy ifjú, erős, alkotó nép ért el győzelme új állomásához. Szinte ugyanebben a pillanatban a hirdetőtáblán kigyulladnak az első villanybetűk. „Béke" hirdeti a tábla első szövege. Még szárnyalnak a Himnusz dallamai, amikor a pálya szélén felröppen az első galamb, aztán mind több és több, szárnyuk suhogása beleolvad a Himnusz hangjaiba, tízezres seregük szinte elborítja a napfényes eget. Egy kört ír le a békének ez a légiflottája a stadion felett és aztán, útrakél, hogy elvigye a négy égtáj felé dolgozó népünk új győzelmének hírét. Ismét zene szól, a sportolók zárt rendben elvonulnak a pályáról. Fél tizenkettőre jár már az idő, a nap szakadatlanul ontja forró sugarát a betonlépcsőn helyet foglalókra. A katonazenekart most népi zenekar váltja föl. A két bejárón keresztül minden eddiginél színpompá- sabb képet alkotva vonulnak a népitánc résztvevői. Fekete nadrág, fekete mellény és fehér ing feszül a férfiakon, s a csoport női tagjai különböző színű és formájú, szívet dobogtató magyar népviseletben lejtenek be a pályára. A leggazdagabb festői paletta is szegényes segédeszköz lenne a látvány ecseteléséhez. A Szeged környéki Tápé községből ismert tártcokat, a „darudöbörgős"-t és a „körösztöző"-t ropják a lányok és legények. A közönség helyéről felállva, a zene ütemét túlharsogva tapsolja az utolsó ütemeket. Nagy-nagy sikere volt ennek a számnak is.
