Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása

Nosztalgia napló 1. A Fradi Műsorlap 100. számának különkiadása

6 tökéleteset nyújtott. Úgyszintén a Weinber-Bródy-Blum fedezetfalanx is. A Rumbold—Payer pár szintén hatalmasan dolgozott. Csak Ungárt nem lehet elismeréssel illetni — mert ellenfelei nem adtak neki módot erre”. 1913. ÁPRILIS — Az FTC—Wiener SC mérkőzé­sen „az FTC csapatából messze ki­magaslott Pityke és Potya bravúros játéka, úgy a labdavitelben, mint a góllövésben. Az első félidő 17. percé­ben Pityke lőtte az FTC első gólját bravúros dribling után gyönyörűen plasszírozott labdával. A 42. percben Potya a Pitykééhez hasonló pompás munkával a második gólt érte el". A Potya és a Pityke becenév két gazdáját talán sokan ismerik, hiszen Tóth Potya István és Pataki Mihály a magyar labdarúgás kiemelkedő alakjainak számítottak. A bécsiek elleni mérkőzést egyébként a Fradi 6 : 1 -re nyerte! — A Sporthírlap a bécsi osztrák- magyarra több alkalommal is külön- vonatot szervezett. Az 1913-as kü- lönvonattal kapcsolatban ilyen kedv­csináló sorok jelentek meg: A Sport­hírlap utasait fölkíséri Bécsbe a Projectograph RT mozgófénykép mestere is, aki az utazásról és a bécsi meccsről készít felvételeket az Apol­ló mozi részére. — A különvonat va­sárnap reggel indul s délelőtt érkezik Bécsbe. A pályaudvar mellett már a villamos szalonkocsik várják utasain­kat, akik rövid utazás után együttes ebédhez ülnek. Az étkezés az eddig kitűnően bevált Hauswirthben lesz. Ebéd után a folyton rendelkezésünk­re álló szalonkocsikon a társaság kör­utazást tesz a városban, s ellátogat Schönbrunba is. Innen visszatérve a mérkőzésre megyünk. Ezúttal a gyö­nyörű fekvésű Práter pályán lesz a mérkőzés. A múltban rettenetes hát­rány volt a Hohewarte lejtős pályája. Addig még csak ment valahogy, amíg lejtőn lefelé vitt a támadás útja, de azonnal kifulladt és letört az eh­hez nem szokott csapat, amint a le­felé rohanó osztrák csatárokat kellett a támadásban feltartóztatni. A WAC gyönyörű pályáján most már nem fe­nyegeti ez a veszedelem a magyar csapatot. A közönséget is jól lehet elhelyezni, a Sporthírlap különvona- tának utasai számozott ülőhelyeket kapnak! Bizony ezúttal is sokan mentek a császárvárosba, és nem is csalódtak: a kilenc (!) fradistával kiálló magyar válogatott 4 : 1 -re győzött Bécsben! — A MÁV Gépgyár országúti atlé­tikai versenyén kettős ferencvárosi győzelem született: Szabiár Péter új országos csúcsot jelentő 23:12-es idő­vel nyerte az 5000 m-es gyaloglást. Az 5000 m-es futásban Englohner Ferenc 16:35,2-es idővel ért a célba. Mint érdekességet említjük, hogy Englohner Ferenc lánya már 30 éve az FTC-ben dolgozik. Nemzetközi főelőadónk és Juhász Gyulánénak hívják . . . 1913. MÁJUS — Az FTC—MAC mérkőzés volt az első olyan bajnoki mérkőzésünk, amelyet külföldi bíró vezetett. Az üzleti útra Budapestre érkező angol Howcroft vezette a találkozót (úti­költség címén ezért 156 koronát ka­pott), amely az FTC 3 : 2-es győzel­mével ért véget. A bíró sportszer ke­reskedő volt — a meccset is az ő lab­dájával játszoták! — és szép megren­delésekkel utazott haza. Érdekes, hogy az idegen bíró miatt a mérkő­zés eredményét az MLSZ megsemmi­sítette és új találkozót rendelt el. A sportszerű MAC a már egyszer elveszített találkozót az FTC javára lemondta . . . — Az MTK pályán fedett futó­folyosót építettek! A 100 m-es pá­lyát télen és rossz időben használ­ták a kék—fehér atléták. — Az 1912-es stockholmi olim­pia idején Bolanacchy, a NOB egyip­tomi tagja bejelentette, hogy 1913­ban Alexandriában a saját költségén (!) „olimpiát" rendez. A többszörös milliomos nem váltotta be ígéretét. . — „Budapest székesfőváros taná­csa és a Millenáris versenypálya szö­vetség között kötött bérlési szerző­dést — amely most járt le — a székes- főváros tanácsa csak azzal a kikötés­sel hajlandó 1915-ig meghosszabbíta­ni, ha a pályát a fővárosi iskolák hét­köznaponként délután 3—5 óra kö­zött igénybe vehetik. Megbízható ér­tesülésünk szerint a versenypálya szö­vetség vezetősége ezt a kikötést nem fogadta el s az új szerződés aláírását megtagadta. Ilyen körülmények kö­zött a Millenáris fogja vezetni 1915 évig, amikor is végleg megszüntetik." (Sporthírlap, 1913. május 10.) — Az FTC—UTE bajnoki mérkő­zést az újpestiek régi otthonában a Népszigeti pályán játszották. „3000 főnyi közönség várta a föl­lobogózott pályán a ritka vendéget. Az UTE az ünnepies alkalomhoz méltóan jobbat nyújtott, mint bár­mikor. Á szokatlan környezetben idegenül mozgó FTC-t meglepte ve­hemens támadásaival és elszánt véde­kezéssel úgy, ahogy a meccs első ré­sze egyenlő erejű ellenfelek küzdel­mét mutatta". A mérkőzés 2 : 2-es félidő után, a zöld—fehérek 4 : 2-es győzelmével zárult. 1913. JÚNIUS — Ritka feltételt szabott az UTE vezetősége az általuk rendezett Ladá- nyi-díj kiírásakor: Arany plakettal ju­talmazzák a győztest, de csak akkor, ha a korszak két legjobb csapata, az FTC és az MTK kerül a döntőbe . . . Itt jegyezzük meg, hogy mindkét egyesületben 24 korona volt az éves tagdíj. Összehasonlításul: a Sporthír­lap egy éves előfizetési díja 6 korona volt.- Az FTC a BAK elleni 2 : 1-es győzelmével először nyerte meg a Magyar Kupát — ami ekkor még min­dig nem készült el . . .-x-x-x

Next

/
Oldalképek
Tartalom