Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 3. A Fradi Műsorlap nyári különkiadása
175 SS! Az esti órákban értünk a nagy olasz kikötővárosba. Szállónk megkeresésében váratlan segítséget kaptunk. Egy bájos ifjú hölgy ,Jeszólított" bennünket — mint elmondta évekig a Cooptourist idegenvezetője volt, de férjhezment és azóta él Genovában. Most amikor meglátta a régi cég autóbuszát nem tudta megállni, hogy ne segítse honfitársait a zsúfolt, közlekedési dugókkal teli genovai utcákon . . . Az ízletes vacsora után a szemerkélő eső ellenére néhány an kisétáltak, hogy megnézzék a kikötő esti fényeit. Egy eseménydús nap ismét végétért. MÁRCIUS 22. Talán legszebb napja volt utunknak. Nehéz szavakat találni olyan helyre, ahol a pálmafák, narancsfák övezte villasorok mögött az azúrkék tenger, a vitorlások — együtt, egy képben láthatók. Szóval Monacóba érkeztünk. A kis állam mindkét városában Monte Carlóban és Monacóban, a ,,fővárosban" is megálltunk. A Monte Carlói panorámában még lelkendezve gyönyörködtünk, amikor egy csodálatos park kellős közepére értünk. A százszínben pompázó virágok, a pálmafák, a csodálatos napsütés mind-mind óriási hatással voltak ránk. Na és a Kaszinó! Kérem akár hiszik, akár nem a frád isták „kifosztották"I Na, csak a játékautomatákat, hiszen „beljebb" a rulett és társai számunkra elérhetetlenek voltak. Kovács Gyuri barátunk addig etette" az egyik automatát, hogy végül az is viszonozta: úgy dőlt a pénz, csengve, csilingelve, hogy Gyuri egészen belepirult. Az itthon kapott valutának a dupláját nyerte! De majd mindenkinek sikerült egy kis „potyapénzhez" jutni — így rövid fél óra alatt alapos „pusztítást" végeztünk. Erzsiké, az idegenvezetőnk mondta is, hogy ilyen szerencsés csoporttal még sohasem járt a Monte Carlói Kaszinóban .. . Monacóban az Oceonográfiai Múzeum megtekintése szerepelt a programban. A turistákat gyorsliftek repítik a magasba, ahol a világ ezerfajta hala, „vízicsodája" vált ki színével, alakjával őszinte csodálatot. Az akváriumok megtekintése után a múzeum tetőteraszáról pedig egész Monta Carló és környéke, panorámája látható. Az óvárosi utcácskák meseszerü házaikkal, üzletsorok roskadásig teli kirakatokkal fogadtak bennünket. A palota melletti kiszögelésbőlpedig nagyszerűen látszott a Monaco csapatának stadionja. Hej, ha egyszer a Fradi azon a pályán játszhatna! A környék olyan csodálatos, hogy még egy közepes színvonalú meccs is felejthetetlen maradna .. . Egyszer már szerepelt a környéken a zöld—fehér gárda. Erről és a Franciaországban játszott mérkőzésekről így emlékeztem: CANNES 1958.: FTC-Nimes 1:1 A Fradi a II. félidőben mezőnyfölényben játszott és a középcsatárt játszó Ombódi révén látványos góllal egyenlített. Öt perccel a befejezés előtt Orosz fejesgólját a bíró les címén érvénytelenítette. A fradisták hamar megvígasztalódtak a félsikert követően, hiszen túrájuk következő állomása Brüsszel volt, ahol a Világkiállítást ők is megtekinthették. Marseille 4:2 1932. : Ferencváros—Olimpique Marseiile 4:2 Nemzetközi csapat fogadta Marseilleben a mieinket, Három angol, egy olasz és egy magyar játékos is szerepelt a francia bajnokság élén álló Olimpique gárdájában. A magyar játékos az az Eisenhoffer volt, aki 8 évvel ezelőtt még a Fradi színeiben lőtte a gólokat. Egyet ezúttal is lőtt Háda kapujába, de a zöld—fehér csapatnak ez meg sem kottyant. 3:0-as vezetés után már egy újabb pompás győzelemnek örvendhettek idehaza. A Fradi egyébként a mérkőzés után — ugyanúgy, ahogy mi is tesszük — Párizsba utazott. 1933. : FC Donau Wien—Ferencváros 6:1 A marseilleiek a szintén ott túrázó — és pihent! — bécsi csapattal „engedték" össze a mieinket. Sárosi gólja után még lőttünk egy kapufát és egy megsemmisített gólt, de a sikertelenség láttán a mieink ösz- szecsuklottak és sorra kapták a dugókat. Szilveszter lévén este pedig valószínűleg húzták az üvegből — a dugókat. . . 1934. : Francia Dél—Kelet válogatott—Ferencváros; Újpest vegyes 2:1 A szögletarány 9:3, a kapufaarány 3:0 volt a magyarok javára, de a találkozót a franciák nyerték. A fradisták közül csak négyen voltak a kezdőcsapatban, majd a II. félidőre beállt Polgár szerezte az egyetlen gólt. Marseilleről beszélve ha fájó akkor is illik megemlékezni válogatottunk egyik nagy kudarcáról. Tudvalevő, hogy 1969. december 3-án itt dőlt el csoportunkból a VB továbbjutás sorsa. A csehszlovákokkal semleges pályán vívott küzdelem itt a francia kikötővárosban csúfos kudarcunkat, 4:1-es vereségünket hozta. Egyébként ebben a csapatban egyetlen ferencvárosi játékos sem szerepelt, dehát a nemzeti színek kudarca így is nagyon fájó volt valamennyiünknek. Most pedig egy régebbi eseményről néhány mondat. Ebben a városban évekig élt a mi híres bombázónk Kohut Vilmos. Profiként itt kereste a kenyerét
