Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása

Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása

Mert ugye emlékszik, hogy a góllövő beteg lába miatt sikerült idecsábítani .. . * Minden úgy történt visszatérésemkor, ahogy a „Milliomos" mondta. Megdöbbenve tapasztaltam a Földön az óriási fejlődést. Hála az „ötvencentisek" előrelátásának, szellemileg is alaposan felkészítettek, így a hosszú távoliét ellenére minden jelenséget meg­értettem. Ami pedig a focit illeti, az maga a csoda volt. Képzelje változatlanul 20 éves voltam, dagadó erővel, óriási fizikummal és szuperegészséges lábbal! Amikor elmentem a gyönyörű FTC stadionba és játékra jelentkeztem, bizony ez az egészséges láb re­megett. Hiába ezt az érzést, még egy világűr utazás sem feledteti az emberrel ... Hamar megkedveltek a csapatba, hiszen tucatjával lőttem a gólokat. A közönség néhány hónap elteltével istenített. Csak azt értette meg mindenki nehezen, hogy hol rejtőztem el eddig ekkora tehetségemmel? Mondtam én külföldi tanulmányúttól kezdve minden homályos dolgot — aztán a góljaim fényénél mind­ezekről egyre kevesebb szó esett. Már azt hittem, hogy soha nem derül fény féltve őrzött titkomra, amikor megjelent Ön. Nos, ítélje meg, hogy mindez hogyan tartozhat a nyilvánosságra? — Mátyás! Ezen a telken, ebben a kis veekend ház­ban már sok fantasztikus álmot szőttem, — de maga egy igaz mesével minden szárnyalásomat felülmúlta. Ezt az élményt ne vegyük el az emberektől ... Én ebből a történetből olyan filmet csinálok, hogy az vi­lágszenzáció lesz! Nem mondhatja, hogy nem járul hozzá! — És mondjam ki a bolygó nevét? Meg akar ölni? — Dehogy akarom! A történet a bolygó neve nél­kül még érdekesebb lesz. Egyszerűen Zöld bolygónak nevezzük . . . Már meg is van a film címe: „Zöld—fe­hér focista a Zöld bolygón!" * II. rész BAKTAI LÁSZLÓ FILMRENDEZŐ NAPLÓJA 2000. Hogy vártam ezt az évet! Milyen nagy sikert reméltem az ezredfordulótól . . . Igaz kezdetben volt is ünneplés és öröm. De azután . . . Marcangoló lelki- ismeretfurdalásomtól nehéz menekülni. A történtek­hez kétségtelen közöm van. A film óriási sikere élénk visszhangot váltott ki. Talán a kelleténél is nagyobbat. Eleinte jólesett, de később terhessé vált az állandó kérdezz-felelek játék. Nagyhegyivel százszámra felel­tünk az érdeklődőknek és bizony egyre ingerülteb­ben. Végül már mindkettőnkre rásütötték, hogy az egészet szenzációhajhászásból találtuk ki. Jópofa do­log — mondták —, de hát a tömeget félrevezetjük. Nagyhegyi Mátyást a legnagyobb magyar önreklámo­zó játékosnak nevezték ki. Egyre kínosabban alakult a helyzetünk. Mátyást az orvosi vizsgálatok sem iga­zolták. Semmi gyilkos szerkezetet nem találtak a szervezetében. Csupán csak fejlett izomzata és ereje volt az átlagosnál nagyobb. Amikor pedig a pályán lőtte a gólokat, sorra hangzottak a Zöld bolygóra utaló gúnyos megjegyzések. Nagyhegyi már-már azon töprengett, hogy megtegye az utolsó kétségbe­esett lépést, azaz kimondja a bolygó nevét... Sikerült lebeszélnem, de olyan lelkiállapotban volt, hogy már aggódtam érte. Aztán váratlan fordu­lat történt. Az FTC athéni kupamérkőzésre utazott. A meccs előtti napon a csapat a tv adását nézte. Ahogy hal­lottam, Nagyhegyi egyszercsak sápadtan felállt és némán meredt a képernyőre. Ott egy gyönyörű feke­te hajú nő görög népdalokat énekelt. 0 az! — szakadt ki Mátyásból a hang és már rohant is a TV stúdióba. A stúdióban megtudta, hogy nem találkozhat „boly­gótársával", hiszen az egész műsort felvételről adták. A művésznő emlékműsora volt, aki egy éve titokza­tos körülmények között elhunyt. Az énekesnő a film egyik próbáján — úgy tűnt véletlenül — mondott egy érdekes mondatot, aztán megdermedt és megüvege­sedett tekintettel, mint egy zsák, eldőlt és nem is tudták természetellenes állapotából elmozdítani. Az orvosok erre a különleges halálra nem tudtak magya­rázatot adni, hiszen valamennyi szerve egészséges, sőt fejlett volt. Nagyhegyi mikor mindezt megtudta, megkereste az igazgatót, hogy az esetről készült filmmel mi tör­tént? Az elmondta, hogy a rendőrségi archívumban őrzik, a különleges halálesetek gyűjteményében. Nagyhegyi kérte, hogy mindezt megnézhesse és azt is elmondta, hogy magyarázatát tudja adni a külön­leges esetnek. És elmondta, hogy valószínűleg a boly­gó nevének kiejtése okozta a halálesetet. # A vetítést csak hárman nézték. A halál előtti pilla­natok története: A művésznő már másodszor téveszt el egy ének­beli versszakaszt, valószínűig azért, mert a felvétel előtt összeveszett a rendezővel. Az amikor másodszor is rákiált, hogy: — Koncentráljon az Istenit! — indula­tosan a rendező arcába vágja: — Ilyen faragatlan mó­don velem sehol sem beszéltek, pedig voltam már a Zelenon is... csúszott ki a száján. Ekkor történt a haláleset, amelyet a celluloid sza­lag is megőrzött. A rendőrfőnök kérdőn fordult Nagy­

Next

/
Oldalképek
Tartalom