Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása
145 I. rész EGY CSATÁR FANTASZTIKUS MESÉJE 1998. július 1. — Baktai Laci! Azért hívattam, mert fiatal filmrendező, és azért mert tudom, hogy nagyon szereti a Fradit. Lehetőséget kap arra, hogy bebizonyítsa tehetségét, szorgalmát. Tíz hónap múlva 100 éves a Ferencvárosi Torna Club. Készítsen egy olyan filmet, amelyben eredeti néven és helyen szerepelnek a fra- disták. Félig dokumentum, félig játékfilm legyen. Némi filmanyagot — egykori híradókat, kisfilmeket — az archívumban talál. Az írásos emlékek közül jó forrásmunkának számít a hetvenes években készült FTC Napló könyvsorozat. Kikölcsönöztem az Országos Könyvtárból — tessék tanulmányozza. — Köszönöm a bizalmat, bár rövid az idő, de ezt a munkát különösen szívügyemnek tekintem. Nem múlik el a zöld—fehérek jubileuma Fradi-film nélkül ... * — Nagyhegyi sporttárs! Először is gratulálok a tegnapi nagy bombagóljaihoz. Hihetetlen erős lövések voltak! — Ugyan, ne túlozzon, a múltkor edzésen jóval nagyobb „löketeim" voltak ... — Azért kértem, hogy találkozzunk, mert a Fradi történetének kutatása során egy érdekes névazonosságra bukkantam. A tízes években is volt a Fradiban egy Nagyhegyi! Itt írnak róla az FTC Naplóban . . . Rokona volt? Naphegyi Mátyás, a Fradi közismert csatára ingerültem tolta el az eléteti könyvet. — Biztos valamelyik ősöm volt, de nálunk a családi kapcsolat mindig laza szálakon függött . . . Hagyjuk az egészet. Csak ezért hivatott? — Elsősorban erről akartam kérdezősködni, hiszen filmet forgatok a Fradi jubileumára és az jó sztori lenne, ha a nagyapa és az unoka egy klubban játszik, természetesen más-más időben. — Sajnálom, nem tudok erről a témáról bővebben beszélni. * — Elnök úr! Baktai László filmrendező vagyok. Az Önök klubjáról forgatunk — tudja a 100 éves FTC jubileumra. Arra kérném, hogy munkatársaimmal az FTC archívumban egy kicsit szétnézhessünk. Biztos találunk valami használható anyagot. — Holnap reggel várjuk magukat, de előre megmondom, hogy ne fehér ingbe jöjjenek — kicsit porlepte a „múltunk" ... — Mátyás! Ne haragudjon, hogy ismét találkozót kértem Öntől. Higyje el, jó okom van rá ... — Maga se haragudjon rendező úr, de két óra múlva edzőtáborba megyünk, így csak a lényegről beszéljen. — Rendben van. A lényeg a következő: Ön a múltkor azt mondta, hogy szinte semmi köze az egykori Nagyhegyi Mátyáshoz. Nos, az FTC archívumban kutattam a minap és véletlenül egy régi fényképre bukkantam. Elhoztam, nézze csak! — Hát ez alaposan hasonlít hozzám ... Az unoka nem esett messze a nagyapától — na már kinézésre. — Mátyás nézze meg jól ezt a fotót! Az arc baloldali részén egy kis szemölcs van. A fényképen is, az Ön arcán is! — Úgy látszik ezt is örököltem a nagyfatertől! — Nézze, én ezt nagyon érdekesnek találtam és véletlenül rájöttem arra, hogy az Ön arcéle és a nagyapa arcéle teljesen azonos! Pontosabban: ha a 85 évvel ezelőtti Nagyhegyi Mátyás portréját ráhelyezzük a mai Nagyhegyi Mátyás portréjára — a kettő egymást teljesen fedi! — Hiszen ez csoda! — szakadt fel Mátyásból a kiáltás, és halottsápadtan meredt a rendezőre. — Csodák nincsenek, csak titkok — és ahogy a maga remegő szájaszélét, kezét és rémült tekintetét nézem, úgy érzem, hogy én titokra bukkantam. Nem akarok szenzációt csinálni, kellemetlenséget okozni — de ha úgy érzi, hogy beavathat titkába, nagyon megköszönném. — Nincs titkom! Maga fantáziái! — szólt indulatosan a játékos, majd sietve kiitta kávéját és köszönés nélkül elrobogott. A film már befejezéséhez közeledett, a stáb nagyszerű munkát végzett. Az utolsó simításokon dolgoztak, amikor a rendezőt egy ideges tekintetű férfi kereste. — Bevallom Mátyás, már nagyon vártam — mondta köszönés után Baktai rendező. — Kérem, hogy üljünk le valahol, ahol nyugodtan beszélhetünk. Hosszú a történet. — Mindjárt végzünk és kimehetünk a telkemre. * A történet eleje régmúlt időkben játszódik. A Fradinak a tízes évek elején jó kis csapata volt. Nehezen lehetett bekerülni az l-be. Én akkor 20 éves voltam. Egyszer sikerült egy nemzetközi meccsen játszani, ahol rúgtam egy szép gólt. A következő mérkőzésen is. Élveztem a sikert, s már-már a válogatottságra gondoltam. Egy novemberi napon utolért végzetem. Sza-
