Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása
Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása
103 lyesen érzékelteti a könyv szemléletét:- így látta a kapuból . . . Vagyis Grosics nemcsak magáról, parádés vagy balszerencsés alakításairól számol be, hanem mindenekelőtt arról: mit látott ő a kapuból. S hogy sokat lehet látni onnan a háló elől, azt érzékletes megfigyelései bizonyítják a legjobban." — „Boldog az egész város, győzött a Ferencváros.. Nem kérem, ez alkalommal szó sincs sajtóhibáról! így szép ez a két sor, mert olyan emberek írták, akik nem tudnak magyarul. Az olasz Tutto Sport című újság akart anyanyelvükön kedveskedni az FTC ifjúsági labdarúgóinak, a Caligaris Kupa győzteseinek." A Fradi fiataljai nagyszerű küzdelemben hódították el azt a trófeát, amelyet a régi neves olasz labdarúgó Umberto Caligaris emlékére rendeztek. (Caligaris egy öregfiúk mérkőzésen a pályán halt meg . . . A szerk.) Hét nap alatt ötször kellett az FTC ifiknak pályára lépniök és ezt a megerőltető mérkőzéssorozatot 13 játékossal játszották végig. Az olasz lapok külön kiemelték a magyar együttes kifogástalan erőnlétét. A fiatalok örömmel hozták haza a trófeát, hiszen a mi csapatunk volt az első olyan kupagyőztes, amely a nevezetes trófeát külföldre vitte. Eddig ugyanis egyetlen külföldi csapat sem tudta azt az olaszoktól elhódítani! — Az „öregek" is jól szerepeltek — 3 : 0-ra győztek Tatabányán! Izgalmakban bővelkedő, színvonalas mérkőzésen elsősorban a Varga, Albert, Rákosi belsőhármas remekelt, az ő góljaik döntöttek. A befejezés előtti percekben Rákosinak egy lövése a kapufán csattant... — A pályaépítés javára vidám, zenés sportmajálist rendeztek az Üllői úton. A „csillagok a zöld gyepen" című műsor a rossz időjárás miatt először elmaradt, majd egy héttel később megrendezték. A hangulat kitűnő volt, a szurkolók jól érezték magukat, csak egy szépséghibája volt az egésznek. A nézők kevesen voltak . . . — Pécsett viszont telt ház volt a „tavasz rangadóján". A két kitűnően szereplő csapat közül ezúttal a Ferencváros idegenben is nyerni tudott (1 :0) és így első helyét tovább őrizte. — A kerékpáros Békeversenyen szomorú eset történt. Az egyik versenyzőt elütötte a szerelőkocsi! „Váratlanul ránk csap a tragédia. A tragédia, amely soha sem jelzi jöttét és így annál nagyobb erővel hat. Ki hitte volna még akárcsak néhány másodperccel előbb is, hogy a szovjet Alexander Pavlov, ez a mindig jókedvű, erőteljes fiú szinte élettelenül terül el az országút betonján. Az országúti kerékpáros verseny, sajnos szolgál néha ilyen kellemetlen meglepetésekkel. Hogyan is történt? Egy pillanat műve volt az egész. A skótok szerelőkocsija előre akart menni. A verseny szabályainak megfelelően hosszú kürtjelekkel figyelmeztette a versenyzőket, hogy előzni kívánja őket. A szabály azt is előírja, hogy a versenyző köteles elengedni a kísérő járművet. A skótok gépkocsivezetőjének jelzésére a szélre húzódott a mezőny és utat engedett a járműnek, amely mindjárt gyors száguldásba kezdett, hogy minél hamarabb előre kerüljön és ne akadályozza a mezőnyt a helyezkedésben, a taktikázásban. Már majdnem sikerült az előzés, amikor a szovjet Pavlov, aki az út belső oldalán, a mezőny élén hajtott, hirtelen a szerelőkocsi alá vágódott. A fékek riadt csikorgása zavarta meg a verseny békés rendjét, de már későn. Pavlov ott feküdt a kerekek alatt és több helyütt vérzett. A körbesereglett segítők hamar kiszedték a fiút a kerekek alól és az időközben odahozott hordágyra tették. Slavik doktor aggódva figyelte a fiú pulzusát és sebeit, de azután hamar felderült az arca. — Nincs semmi komolyabb baj — kiáltotta megkönnyebbülten —, de kórházba kell vinni mert erősen vérzik. Szolgálatkész kezek kinyitották a mentőautó ajtaját és kíméletesen akarták betolni a hordágyat. E pillanatban azonban Pavlov magához tért. Riadtan tekintett körül, mint aki nem érti: mi ez a nagy tolongás, de néhány másodperc alatt rádöbbent, hogy őt akarják mentőkocsival elszállítani. Felült a hordágyon, megkapaszkodott a mentőkocsi két ajtójában, hogy ne tolhassák beljebb a hordágyat és szinte kétségbeesve kiáltotta: — Nem akarom feladni! Engedjetek vissza! Valamennyien bánatosan néztünk utána, sajnáltuk ezt a rokonszenves, fiatal fiút, aki élete első békeversenyét ilyen körülmények között kényszerült befejezni." — Az Üllői út és a Ferenc körút sarkán az árkádok alatt új sportkirakat előtt tolongtak az emberek. A kiállított serlegek, kupák, fényképek a Fradi egy- -egy szép sikeréről meséltek. Hosszú éveken át nézelődhettek itt a szurkolók, hiszen az FTC mindig adott friss anyagot, a IX. kerületi TS lelkes aktivistája. Kun Béla pedig minikiállítást varázsolt a nagyméretű kirakatba. Egy évtized múlva sajnos innen lopták el a labdarúgó Magyar Népköztársasági Kupát... 1963. JÚNIUS — Az Üllői úti pályán 35 000 néző örömujjongása közben ért véget az FTC—Debrecen mérkőzés. A mieink 2 : 0-ás győzelme után a bajnoki cím karnyújtásnyira került. Már csak két forduló volt hátra és a Ferencváros 4 ponttal vezetett! — A Ferencvárost már nem lehet feltartóztatni. A zöld—fehérek megérdemelték a győzelmet, mert minden játékosuk megingás nélkül tört a cél felé . . .
