Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása

Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása

95 A B-közép ütemes Gé-za! Gé-za! kiáltással ünnepli a tényleges játéktól visszavonuló kiváló labdarúgót. A Ferencváros elnöksége megjelent a pálya közép­pontjában és hosszú beszédekben búcsúzik Toldi Gé­zától. Sárosi dr. adta át a játékosok ajándékát Toldi Gézának. Az ünnepelt már az első támadásban benne van. A 8. percben Toldi Gézát lesen találja a játékvezető sípja. A lelátón megjegyzik: - Mi az? Az ünnepeltnek sem szabad lesre futni? Toldi előbb a bal felső sarokra ível egy labdát, majd hatalmas bombát ereszt meg, amely vissza­pattan az egyik védőről. A közönség lelkesen tapsol Gézának. A 27. percben Kiss passzát Zurián visszaját- sza a saját kapuja felé. Toldi lesállása így feloldódik és az ünnepelt 10 méterről éles, lapos lövéssel küldi a labdát a jobbsarokba. Az első félidő lefújása után a csapatok az öltözőbe vonulnak. Toldi mégegyszer körülnéz az Üllői úti pályán. Azután a B-közép nagy üdvrivalgására megindult a szurkolók felé. Utána átsé­tált a nagy lelátó elé, ahol a Budai közép zászlaja ha­jolt meg előtte. Ahogy Toldi futott az öltözőbe a sa­lakpályán az ülőhelyi közönség mint egy ember pat­tant fel és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kísér­te Toldit. Szegény Géza! Láttuk, hogy nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak. Ami­kor végre az öltözőbe került, lerogyott a padra és ma­gába roskadva mondta: — Ez nehezebb volt, mint a Bologna ellen bevágni a négy dugót! Pedig még nem volt vége az ünneplésnek. A mér­kőzés után a B-közép küldöttsége vonult be az öltö­zőbe. Ott rövid beszéd után mélyen meghajtották a zászlót Toldi előtt és felkérték, írja rá a nevét a zász­lóra: — Toldi Géza neve lesz az egyetlen, amely ezen a zászlón helyet kap! — mondották a küldöttség tagjai megindultan. így marad Toldi Géza tovább is az Üllői úti pályán." — Az „öreg" Toldi elment, az ifjú Lakat érkezett.. Az újdonsült játékos így nyilatkkozott érzéseiről: — Nekem nagyon régi vágyam vált valóra, amikor magamra öltöttem a sok dicsőséget látott zöld—fehér színeket. Az a pár hét, amit idáig a fiúkkal és a veze­tőkkel együtt töltöttem, a legkellemesebb benyomást hagyta bennem. Bajtársi szeretettel vettek körül amerre csak megfordultam. Már az első napokban na­gyon megszerettem a fiúkat és azt hiszem, hogy ők is kedvelnek engem. Hálátlan lennék Toldi Gézával szemben, ha nem mondhatnám el, hogy tulajdonkép­pen mindent neki köszönhetek. Ó volt, mint játékos az eszményképem s rajta keresztül ismertem meg már Szegeden a hagyományos ferencvárosi szellemet. — Ebben a hónapban két kupakudarc is érte lab­darúgóinkat. Az ifjúsági csapat 3 :2-re kikapott az or­szágos bajnokság döntőjében. A profi Ferencváros pe­dig a Szent István kupa döntőjében maradt alul (2:1) Mindkétszer az újpestiek voltak az ellenfelek, s ezút­tal a győztesek. Ez volt az első eset, hogy a Fradi nem nyerte meg a díjat. Azaz a második. Az első alkalom­mal azonban a Ferencvárosnak kielégítő mentsége volt: nem indult. Akkor még nem vette komolyan ezt az esti próbálkozást, nem sietett az alapítók közé. Ekkor a Törekvés nyerte el a díjat. A következő év­ben azonban már elindult a Ferencváros, meg is nyer­te a Szt. István Kupát, majd egy év múlva duplázott. Amennyiben 1943-ban is a Ferencváros az első, vég­leg az Üllői útra került volna a magyar csapatok részé­re kiírt első esti mérkőzéseken nyerhető trófea. Nem sikerült. 1943. SZEPTEMBER — A Sporthírlapban néhány neves játékosnak fel­tették a kérdést, hogy saját csapatán kívül melyik az, amelyikkel leginkább szimpatizál. A legérdekesebb választ Finta Károly a mi játékosunk adta: — A Fradin kívül nincs egyetlen csapat sem, amely­hez szálak fűznek. Régen volt ilyen. A Szombathelyi SE-ben kezdtem a labdát kergetni, de az feloszlott. Innen a Bocskaiba kerültem, az is feloszlott. Kimen­tem Franciaországba, de egyesületem a háború miatt feloszlott. Hazajöttem a Nemzetibe. Ez is feloszlott! Most a Ferencváros játékosa vagyok s remélem, hogy végre megszakad a rossz sorozatom: ez az egyesületem ta­lán nem fog feloszlani ... — A szeptember 15-i Magyarország—Finnország mérkőzésen 3 : 0-ra győztünk. A találkozó sporttör­téneti érdekessége, hogy először játszott számozott mezben a magyar válogatott! „A finn szövetség veze­tői, amikor meghallották, hogy a magyar játékosok nem számozva játszanak, azonnal kijelentették, hogy majd ők megszámozzák a magyar játékosokat is, mert a finn közönség ezt elvárja a szövetségtől. A számo­zás ugyanis nagymértékben hozzásegíti a közönséget a játékosok meg és felismeréséhez." Nos tehát, a mieink Helsinkiben játszottak először számozott mezben és köztük három fradista Rudas, Nagy II és Sárosi III. Budapesten az első olyan válo­gatott meccs, ahol számozott mezben léptek pályára válogatottjaink csak 1950 áprilisában volt a Magyar- ország—Csehszlovákia mérkőzésen. A számozott mez­ben „számolatlanul" rúgták a mieink a gólokat, 5 : 0-

Next

/
Oldalképek
Tartalom