Nagy Béla: Nosztalgia napló 1-3. A Fradi műsorlap különkiadása

Nosztalgia napló 2. A Fradi Műsorlap téli különkiadása

95

A B-közép ütemes Gé-za! Gé-za! kiáltással ünnepli a tényleges játéktól visszavonuló kiváló labdarúgót. A Ferencváros elnöksége megjelent a pálya középpontjában és hosszú beszédekben búcsúzik Toldi Gézától. Sárosi dr. adta át a játékosok ajándékát Toldi Gézának.

Az ünnepelt már az első támadásban benne van. A 8. percben Toldi Gézát lesen találja a játékvezető sípja. A lelátón megjegyzik: - Mi az? Az ünnepeltnek sem szabad lesre futni?

Toldi előbb a bal felső sarokra ível egy labdát, majd hatalmas bombát ereszt meg, amely visszapattan az egyik védőről. A közönség lelkesen tapsol Gézának. A 27. percben Kiss passzát Zurián visszaját- sza a saját kapuja felé. Toldi lesállása így feloldódik és az ünnepelt 10 méterről éles, lapos lövéssel küldi a labdát a jobbsarokba. Az első félidő lefújása után a csapatok az öltözőbe vonulnak. Toldi mégegyszer körülnéz az Üllői úti pályán. Azután a B-közép nagy üdvrivalgására megindult a szurkolók felé. Utána átsétált a nagy lelátó elé, ahol a Budai közép zászlaja hajolt meg előtte. Ahogy Toldi futott az öltözőbe a salakpályán az ülőhelyi közönség mint egy ember pattant fel és virágokat szórva, tapsolva, éljenezve kísérte Toldit.

Szegény Géza! Láttuk, hogy nagyon nehezére esett a dolog. A könnyei csak úgy záporoztak. Amikor végre az öltözőbe került, lerogyott a padra és magába roskadva mondta: — Ez nehezebb volt, mint a Bologna ellen bevágni a négy dugót!

Pedig még nem volt vége az ünneplésnek. A mérkőzés után a B-közép küldöttsége vonult be az öltözőbe. Ott rövid beszéd után mélyen meghajtották a zászlót Toldi előtt és felkérték, írja rá a nevét a zászlóra:

— Toldi Géza neve lesz az egyetlen, amely ezen a zászlón helyet kap! — mondották a küldöttség tagjai megindultan. így marad Toldi Géza tovább is az Üllői úti pályán."

— Az „öreg" Toldi elment, az ifjú Lakat érkezett.. Az újdonsült játékos így nyilatkkozott érzéseiről:

— Nekem nagyon régi vágyam vált valóra, amikor magamra öltöttem a sok dicsőséget látott zöld—fehér színeket. Az a pár hét, amit idáig a fiúkkal és a vezetőkkel együtt töltöttem, a legkellemesebb benyomást hagyta bennem. Bajtársi szeretettel vettek körül amerre csak megfordultam. Már az első napokban nagyon megszerettem a fiúkat és azt hiszem, hogy ők is kedvelnek engem. Hálátlan lennék Toldi Gézával szemben, ha nem mondhatnám el, hogy tulajdonképpen mindent neki köszönhetek. Ó volt, mint játékos

az eszményképem s rajta keresztül ismertem meg már Szegeden a hagyományos ferencvárosi szellemet.

— Ebben a hónapban két kupakudarc is érte labdarúgóinkat. Az ifjúsági csapat 3 :2-re kikapott az országos bajnokság döntőjében. A profi Ferencváros pedig a Szent István kupa döntőjében maradt alul (2:1) Mindkétszer az újpestiek voltak az ellenfelek, s ezúttal a győztesek. Ez volt az első eset, hogy a Fradi nem nyerte meg a díjat. Azaz a második. Az első alkalommal azonban a Ferencvárosnak kielégítő mentsége volt: nem indult. Akkor még nem vette komolyan ezt az esti próbálkozást, nem sietett az alapítók közé. Ekkor a Törekvés nyerte el a díjat. A következő évben azonban már elindult a Ferencváros, meg is nyerte a Szt. István Kupát, majd egy év múlva duplázott. Amennyiben 1943-ban is a Ferencváros az első, végleg az Üllői útra került volna a magyar csapatok részére kiírt első esti mérkőzéseken nyerhető trófea. Nem sikerült.

1943. SZEPTEMBER

— A Sporthírlapban néhány neves játékosnak feltették a kérdést, hogy saját csapatán kívül melyik az, amelyikkel leginkább szimpatizál. A legérdekesebb választ Finta Károly a mi játékosunk adta:

— A Fradin kívül nincs egyetlen csapat sem, amelyhez szálak fűznek. Régen volt ilyen. A Szombathelyi SE-ben kezdtem a labdát kergetni, de az feloszlott. Innen a Bocskaiba kerültem, az is feloszlott. Kimentem Franciaországba, de egyesületem a háború miatt feloszlott.

Hazajöttem a Nemzetibe. Ez is feloszlott! Most a Ferencváros játékosa vagyok s remélem, hogy végre megszakad a rossz sorozatom: ez az egyesületem talán nem fog feloszlani ...

— A szeptember 15-i Magyarország—Finnország mérkőzésen 3 : 0-ra győztünk. A találkozó sporttörténeti érdekessége, hogy először játszott számozott mezben a magyar válogatott! „A finn szövetség vezetői, amikor meghallották, hogy a magyar játékosok nem számozva játszanak, azonnal kijelentették, hogy majd ők megszámozzák a magyar játékosokat is, mert a finn közönség ezt elvárja a szövetségtől. A számozás ugyanis nagymértékben hozzásegíti a közönséget a játékosok meg és felismeréséhez."

Nos tehát, a mieink Helsinkiben játszottak először számozott mezben és köztük három fradista Rudas, Nagy II és Sárosi III. Budapesten az első olyan válogatott meccs, ahol számozott mezben léptek pályára válogatottjaink csak 1950 áprilisában volt a Magyar- ország—Csehszlovákia mérkőzésen. A számozott mezben „számolatlanul" rúgták a mieink a gólokat, 5 : 0-