Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

„Foci nélkül nem tudnék tóttá. Bálint Laci! — Az Ül­létezni!” Pályafutása alatt lói úti pálya és több tízezres ezt számtalanszor bebizonyí- közönsége visszavár . . . I artos Győző nevével 1971 júliusában kellett kartont kiállítani. Minden játékosunkról, aki az első csa­patba bekerül, kartonokon vezetem mérkőzéseik és gól­jaik számát. Győző, a rákosligeti fiú 1970 januárjától már igazolt labdarúgónk volt, de az „egy­ben” csak később, egy gráci mérkőzésen mutatkozott be. Az első bajnoki mérkőzésre pedig még egy évet kellett várnia. Ezek után azonban viharos gyorsasággal követ­MARTOS GYŐZŐ keztek a meccsek, és egyre sűrűbben a sikerek. Amikor a Fradi 1975—76-ban bajnok­ságot nyert, a csapat legjobb­jának járó Toldi-vándordíjat Martos Győző kapta! Már csak rövid idő telt el az újabb nagy „állomásig”: 1977- ben — 28 éves korá­ban! — bekerült a nemzeti tizenegybe. Két éven át válo­gatott és VB-mérkőzések, kupasikerek, hazai és nem­zetközi találkozók követték egymást. Játékával elégedet­tek voltak. Elérkezett az 1978— 79-es bajnokság vége. Győző „menetlevelet” kért. Tanulmányai folytatása, na meg időközben a harmadik X elérése ezt számára indokolt­tá tette. Rengeteget tett a Ferencvárosért, érdemeit nem lehetett elvitatni. A klub vezetősége támogatta Győző terveit. Két éve a Volán SC labda­rúgója. Amikor azonban sza­badideje van, a lelátó egyik sarkában szurkol a zöld-fehér mezeseknek. Amit ő is oly sokat viselt. Pontosan 346 al­154

Next

/
Oldalképek
Tartalom