Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

ALBERT FLÓRIÁN

gen

szülő halántékú, 40 éves férfi. Nem is olyan ré- tízezrével tódultak az

emberek az ő kedvéért a mérkőzésekre. A stadionok „Császárba, az FTC legnépszerűbb labdarúgója volt. Pályafutásáról szinte mindenki, mindent tudott. Kilószámra jelentek meg róla cikkek és fényképek. Sztár volt, a sztárok előnyös és hátrányos tulajdonságaival. Volt világhír, szurkolói ömlengés, a bajok idején szurkolói ellenszenv. Egy biztos: tudását mindenki elismerte, a „csúcson” pedig

— a nagy sikerek idején — mindenki tapsolt az „arany- labdásnak”. Nem merném állítani, hogy pályafutásában mindennel és mindenkor elégedett volt. De vele sem voltak mindig elégedettek! Talán még többet érhetett volna el? Lehet, de ez ma már csak találgatás és a képzelet játéka. Az igazi játék még az ötvenes évek elején kezdődött.

— Az első emlék, ami az Üllői úthoz köt: a bátyám kézenfogva hozott a pályára és hallottam, amint egy idős szurkoló így för- medt rá: „Miért nem a Honvédba viszi az öcsköst, maga úgy is biztos odajár naphosszat!”

Mondtuk volna el, hogy a mi családunk ide vonzódik régóta, és a bátyám csak sorkatonai szolgálata miatt volt „piros-fehérben” ... Utána azonban nagyszerűen alakultak a dolgok. Felvettek és hamarosan már meccset is játszhattam. Forró meleg napon — a hátsó pályán, ami akkor még földes volt —, nos, ott játszottunk mi, úttörők. Nagy Gabi, Tarsoly, Száger Gyuri, akik hirtelen eszembe jutnak, együtt játszottunk.

208