Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

kosok között játszhattam, amit nagy-nagy megtisztel­tetésnek tartottam. 1934—35 telén afrikai túrán szerepel­tünk. Ma is emlékszem, hogy a fél csapat mennyire szen­vedett a tengeri betegségtől. „Szenvedtünk” a túra befe­jező állomásán, Portóban is: a szintén ott túrázó újpestiek­től 5-2-re kikaptunk. Másnap azonban az akkori portugál bajnokot, az FC Porto csapatát legyőztük! A hazai bíró minden igyekezet­tel azon volt, hogy legalább a döntetlent „kihozza’". En­nek érdekében mindent elkö­vetett — 100 percig tartott a mérkőzés! Az én pályafutá­som, sajnos, nem volt hosz- szú. Jött egy sérülés és — be­fejeztem. öregfiúként fociz- gattam, a pályától nem tud­tam elszakadni. Ezért is örül­tem nagyon, amikor 1959-ben felkértek, hogy legyek az FTC egyik intézője. Bizony, azóta sok játékos igazolását tartottam a kezemben ... Az 1962—63-as év a működésem alatti első ferencvárosi baj­nokságot hozta. Az utolsó mérkőzést követően emléke­zetes kis ünnepséget rendez­tünk . . . Nagyszerű kollektíva volt. Egyébként nincs ked­vencem, az egész csapatot a magaménak érzem. Jó a fiúk­kal, változatlanul szeretem az öltözők hangulatát, légkörét. A Ferencvárost szinte ottho­nomnak tekintem ... Karcsi bácsi vallomásához nehéz akármit hozzátenni, örvendetes, hpgy egyesüle­tünknek ilyen munkatársai vannak. Napjaink szurkolói is szí­vesen látnak a pályán nagy fizikumú, jó felépítésű csatá­rokat. Nos, Kiszely „Lapaj” is sok tapsot kapott annak idején erőteljes, gólerős játé­káért. 186

Next

/
Oldalképek
Tartalom