Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

bontogatni kezdték a cipő­zsinórját, hogy lehúzzák a cipőjét, mikor egyszerre se szó, se beszéd, fölugrik, széj­jellöki a köréje gyülekezett egész társaságot és úgy, ahogy van, sántikálva, a sajgó fájdalommal nem törődve, berohan a pályára. — Suttyó, hová mész?! — kiáltott rá Máriássy doktor. — Nem látja, doktor úr, hogy korner van ellenünk? — felelte Turay. — Megyek a fiúknak segíteni — mondta és ment védeni a kaput. . . Turay hét évi játék után kért először anyagi segítsé­get. Nem kapta meg. Ügy érezte, feleslegessé vált. Át­ment a Hungária útra. Hét évig még ott is „Császár” ma­radt . . . A T-betűs csatárok után egy T-betűs hátvéd követ- zék. Bár sokan csak így be­cézték: „Mari néni” ... TAKÁCS I GÉZA O akács Géza — az imént említett Takács II József bátyja — a „Mari néni” be­cenevet akkor kapta, amikor a dél-amerikai túrára utazó csapat új szerelést kapott. Ta­kács a bő nadrágban úgy fes­tett, mintha szoknya lett volna rajta. Amikor kilépett a pályára, egy szurkoló fel­kiáltott : — Ügy néz ki, mint egy Mari néni! Lelkes, megbízható játé­káért az FTC közönségének egyik kedvence volt. Nö’el 500 mérkőzésen szerepelt az első csapatban! Volt egy le­gendás mérkőzése. Takács I az 1929-es Ferencváros— Üjpest rangadón súlyos sérü­175

Next

/
Oldalképek
Tartalom