Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

BÁLINT LÁSZLÓ <• I einer Pista bácsi, a Fradi egykori intézője, mondta róla a hetvenes évek elején: — Nagy akaratú, csupa szív játékos, aki az edzéseket is olyan lelkesedéssel végzi, mint a legnagyobb tétért folyó játékot. Tud lelkesedni az edzőmérkő­zésen lőtt nyolcadik gól­nak, de a sikertelenségen is viszonylag hamar átve- rekszi magát, ö az, akiről el lehet mondani, hogy nem csak szereti, tudja is ezt a nagyon nehéz „mes­terséget”. Nos, Bálint nem cáfolta meg a kedvező észrevételeket és sok nagy mérkőzés hőse volt. Hátvéd létére nagyszerű elő­retörésekkel és bombaerős lövésekkel is gyakran veszé­lyeztette az ellenfél kapuját. A hetvenes évek kétségtelen legnagyobb ferencvárosi, de talán elfogultság nélkül mondhatjuk: legkiválóbb ma­gyar hátvédegyénisége volt. Külföldre való szerződése nagy sajtóvisszhangot kapott. Sikeres szereplése után más magyar labdarúgók előtt is megnyílt a külföldi csapatok öltözőinek ajtaja . .. Amikor egyszer megkér­dezték tőle, hogy nem fáj a szíve a Fradiért, az itthonia­kért? — így válaszolt: — Örökre fradista maradok, de most nem azzal vagyok elfoglalva, hogy mi fáj és mi nem, vagy mi hiányzik az életemből. Nem taga­dom, sok minden — a csa­ládomtól kezdve a baráto­kon keresztül az Üllői útig — hiányzik. Valamit szeretnék megtanulni és hasznosítani. Egyszer edző leszek, a foci nélkül nem tudnék létezni. Nos, Bruges-ben erre is készül­nöm kell. 153

Next

/
Oldalképek
Tartalom