Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

40 éves kapus nem hibázott, élesen lőtt a bal alsó sarokba. Ilyen sem volt még: egy kapus úgy búcsúzott, hogy gólt szerzett csapatának bajnoki mérkőzésen!

Gulyás néha ideges volt a kapuban, azonban ha egy délceg hátvédjére nézett, valószínűleg megnyugodott, mert Misa a nyugalom, a biztonság szobra volt...

Szegedről származó, Szolnokon, Debrecenen át sok vihar után végre a Ferencvárosban kikötő, hatalmas termetű középhátvéd csapata legbiztosabb pontjának bizonyult éveken át. Mindenkibe erőt és bizalmat öntő nagy egyéniség volt, akit feltétlenül elismertek „vezérnek”. Rudas Feri, a korábKISPÉTER MIHÁLY

bi csapatkapitány maga ajánlotta saját helyére, annyira tisztelte Kispéter erényeit.

A játékban megingathatatlan oszlop volt Kispéter. Fenomenális fejelő, a levegőben legyőzhetetlen ellenfél. Lövőereje pedig — különösen bal lábának lövőereje — még a sok jó és káprázatos lövő játékos közül is magasan kiemelte.

Nemcsak a pályán mutatkozott óriásinak, nemcsak ott tudta pontosan, mi a feladata (s azt el is végezte!), hanem a pályán kívül is. Nehéz időkben tartotta össze a csapatot, játékostársai szinte babonás hittel tisztelték. A közönség kedvence volt, csupa szív játéka sok hívet szerzett a klubnak. Éveken át tartotta csúcsformáját, a válogatók mégis mellőzték. Soha nem panaszkodott emiatt’. Sportszerűen megjegyezte: — Jobb a másik !. . .

139