Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

színűleg fradista) parancsnok azonban minden hétvégére kimenőt adott. Még az akkori borzasztó utazási körülmé­nyek ellenére is a Franz- stadtba igyekeztem. Ha más­hol nem volt hely, leültem a vonatok lépcsőjére, vagy fel­másztam a vagonok tetejére, de utaztam, hogy időre haza­érjek, haza az Üllői útra ... * Az FTC 1000. Üllői úti mérkőzésén egy olyan sport­ember is helyet foglal a lelá­tón, aki már 66 évvel ezelőtt, az Üllői úti pályaavatón is ott volt: Pataki Mihály! Pataki, az FTC nagy öregje, a legen­dás „Vén csatár” . .. Pataki Mihály az 1000. mérkőzésre kijött az Üllői út­ra. A találkozó előtt Harót János tűzte fel az idős sport­ember kabátjára az FTC aranyjelvényét. Könnyezve, csendesen csak ennyit mon­dott: — Köszönöm, elnök úr! Azután együtt végignéztük a mérkőzést, majd elbúcsúz­tunk. Akkor még nem tud­tam, hogy örökre ... többé már nem jöhetett az Üllői útra! Pityke bácsi 1927 no­vemberében vonult vissza a játéktól, s pontosan 50 évvel később életútjának is végére ért a vén csatár. A temetésen egyesületünk nevében bú­csúztam a legendás ősfradis- tától. A szavak, a könnyek azonban már mit sem jelen­tettek. Hideg és rideg volt minden, csak egy zöld-fehér szalagos koszorú mutatta, hogy egy igaz fradistától bú­csúzunk. Azóta is fülembe csenge­nek hozzám intézett utolsó szavai: — Jóban, rosszban örökké támogassátok és sze­ressétek a zöld-fehér színe­ket, szeressétek a drága FTC-t! Szeretjük, mint ahogy té­ged, drága Pityke bácsi sze­rettünk és emlékünkben megőrizzük a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnokát, Pataki Mihályt — a center­csatárt. © 124

Next

/
Oldalképek
Tartalom