Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

cember 6-án éjjel a csoport legtöbb tagját letartóztatták. Potya kiszabadítására több akció is indult — eredménytelenül. Egy alkalommal, amikor szállították őket egy másik fegyházba, megszökhetett volna, de nem akarta családját és társait a megtorlás veszélyének kitenni. Az eredménytelen vallatások után előbb a Gestapo Fő utcai börtönébe, majd a Várban levő BM-pincébe került. Itt, a „pokolpincében” töltötte utolsó napjait, embertelen szenvedések között. A sza- szadság hajnalán, 1945. február 6-án a nyilasok végeztek vele.

Egyesületünk tisztelettel és kegyelettel emlékezik

egyik legnagyobb egyéniségére. Mártírhalála 30. évfordulóján emlékkiállítást rendeztünk pályafutásáról,

munkásságáról. A Kerepesi úti temetőben kapott díszsírhelyére is több alkalommal helyeztünk el zöld-fehér szalagos koszorút. Az új stadion falán pedig ott díszeleg a Tóth-Potya István emléktábla ...

Tóth-Potya István emlékére Z. Horváth Gyula meghatóan szép verset írt, amelyet 1980-ban az egyik mérkőzés szünetében tízezrek előtt mondott el. Befejezésül ebből a versből két szakaszt idézünk, ezzel zárjuk Tóth- Potyára való emlékezésünket.

Itt állsz előttem

szemedben tiszta fények,

tükrét nem törte össze semmi kín,

így csak a másokért élők remélnek

s hogy nem vagy többé, szörnyű volt a hír.

Akkor is nap volt

kékfényű tiszta hajnal

Már béke bújt a Gellért-hegy mögött

most állok a hídon, reám köszönt a nappal,

s Te ott vagy, látom milliónyi arcban

az emléked őrző túlélők között.

118