Nagy Béla: Fradisták. Az FTC labdarúgói 1900-1980 (Budapest, 1981)

Ferencvárosi emlékalbum

századfordulón a magyar futballban. Nemcsak azért, mert már gyermekkorában elvesztett félkarja miatt is feltűnt a pályákon a félkarú Horváth, de azért is, mert játéka kitűnő, felfogása, sportszeretete és munkakészsége pedig tökéletesebb volt, mint bárki másé. A lelke, szíve, gondolkodásmódja nem volt csonka! Már abban a csapatban részt vett, mint játékos, amely az FTC színeinek legelső képviselője volt. A Malakyakkal, Gabro- vitzokkal fejlesztette hirtelen komollyá az 1899-ben alakult zöld-fehér csapatot, s az egyesületen belül a szakosztály egyik naggyáte- vője lett. Egyike volt azoknak, akik az MLSZ megalaHORVÁTH FERENC

pítását sürgették, s mikor Kárpáti Bélával az alakuló közgyűlést 1901-ben egybehívta, az őt titkárává választotta. A következő évben már főtitkára az MLSZ-nek. Kitűnő szakértelme, helyes felfogása arra ösztönözte, hogy a futball szervezeti megalapozottságát kiépítse. Ezért kezdeményezte a bíróvizsgáló bizottság felállítását. S amíg szervező erejét, széles látókörét a szövetségi életben érvényesítette, addig az FTC-ben is vezérlő szerepet vitt a futballcsapat felvirágoztatása terén. Ezekből a fényes jellembeli tulajdonságokból fakadt híre-neve személyének.

És ezeket a tulajdonságokat megtetézte az, hogy gondolatait mindig pompásan tudta kifejezni, mert nemcsak a maga korának egyik utolérhetetlen szakértője volt a futballsportban, hanem kitűnő előadókészséggel is meg volt áldva. Igen sokszor hangoztatta, hogy nem a csapat sikere az első és mindenek felett álló cél, hanem a becsületes, tiszta sportműködés, a sportoló jellemszilárdsága. Hosszú évekig komoly hatást gyakorolt ezzel

102