Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)
Irodisták Keserű II Alajos (1905—?) Az ősidők egyik legeredményesebb vízilabdázója így emlékezett pályafutására: - Komjódi Béla levitt a „Csa- sziba", azaz a Császár uszodába és az MTK versenyzői lettünk. 1917. július 16-án volt az első versenyünk, és sok szép győzelmet arattunk. Az MTK-ban a fiatalabbak (ezek közé tartoztam én is) csak úsztak, a nagyobbak, köztük a bátyám is, mór labdázgattak. Nem sokáig maradtunk az MTK-ban, mentünk Komjádival a III. Kerületi TVE-be. Itt Komi bácsi vízilabda-csapatot alakított. Én még nem kerültem be, mert túl fiatal voltam, mindössze 13 éves. Egy egri verseny alkalmával Wenk János, aki akkor már vízilabdásnak számított, megkérdezte tőlem: nem volna-e kedvem az FTC-be átlépni. Mivel már akkoriban is a Fradiért dobogott a szívem, gondolkodás nélkül igenlő választ adtam. Itt tanítottak meg igazán pólózni. Kezdetben balszélsót játszottam, illetve ezt a posztot jelölték ki nekem. Labdát azonban alig kaptam, mert Wenk és Fazekas párosversenyben volt egymással, ki dobb több gólt. így rólam megfeledkeztek. Speisegger Ernő, miután látta gyorsaságomat, látta, hogy jól tudok indulni - elhatározta, hogy fedezetet játszat velem. Ez egy német túra alkalmával történ meg. Ez maradt kilenc éven keresztül mind a Fradiban, mind a válogatottban az állandó posztom. Keserű legnagyobb játékát 1926-ban az osztrákok ellen nyújtotta. Bécsben válogatottunk 9-1-re győzött, s a kis Keserű egymaga 6 gólt dobott! Keserű 1929-ig volt az FTC tagja, ekkor új egyesületéül a MAC-ot választotta. Vértesi (Vrábel) József (1901--) Még 50 esztendős korában is játszott egy kiscsapatban. Ezzel is érzékeltetni akarjuk: Vértesi József igazi rajongója a vízilabdának. Neve szorosan összeforrt a Fradi egykori aranycsapatával. 18 esztendős korában mór tagja volt az FTC bajnokcsapatának, s a nagyszerű társak között egyre fejlődött. Olyan középcsatár volt, akit nehezen lehetett lefogni, mert a hátvéd nem tudta: kézzel, lábbal vagy esetleg fejjel fogja Vértesi a kapura továbbítani a labdát. Egy válogatott mérkőzésen háttal a kapunak, lábbal, kdpásból küldte a hálóba a labdát. Olyan gól volt ez, amelyről évekig beszéltek. Ma sem felejtette el Vértesi József, mert valóban egyedülálló teljesítmény volt. Nyugodtan állíthatjuk, hogy játéka még mai szemmel nézve is klasszisnak számíthat. Az a típus, aki sohasem bír elszakadni kedvenc sportjától. Valósággal a vízilabda bűvöletében él, tanácsait sokszor kikérik ma is. Badó (Badovetz) Raymund (1902—?) Az első olyan sportolónk, aki Európa-bajnoksógot nyert! ötszörös nehézsúlyú birkózó- bajnokunk 1927-ben Budapesten EB aranyérmet, ezt megelőzően 1925-ben EB ezüstérmet nyert. Az első nagy sikere azonban - kissé váratlanul — már 1924-ben megszületett: a párizsi olimpián a 3. helyen végzett és ezzel ő az FTC első olimpiai birkózója! Ez az olimpiai bronzérem óriási sikernek számított. Keresztes mellett egyedül neki sikerült az első három helyezett közé bejutni. Badó a roppant nehéz küzdelemben a zsűri által támogatott világhírességeket előzött meg. Érdekesen alakult Badó pályafutása. Karrierjét tulajdonképpen, mint atléta kezdte meg, s ijúsági korában az FTC fiatalok között kitűnő súlylökőnek ígérkezett. Hamarosan azonban a birkózáshoz pártolt, s hamarosan berobbant az élvonalba. Már neves birkózó volt, amikor még egy sportág húzta a szívét: motoros versenyzőként is rajthoz állt... Badó Raymund a régi idők egyik nagyszerű sportembere volt, az FTC első klasszis birkózója, a sportág népszerűsítője. 94
