Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

Szabiár

Péter

(1886-1926)

A gyaloglósport nagy alakja, az FTC tizenhétszeres bajnoka, s ki tudja, hogy hányszo- ros csúcstartója. A szikár ember „falta” a kilométereket, s számolatlanul nyerte a gyalogló versenyeket. Sikereiért nemcsak az FTC, hanem a Magyar Atlétikai Szövetség is aranyjelvénnyel tüntette ki: Talán jellemző a gyaloglósport és az atlétika korai éveire, hogy erről a sportemberről — aki azután tényleg sikert sikerre halmozott, s szinte únos-úntalan nyerte a bajnokságokat — alig, alig írtak a lapokban. Eredményeit elismerték, megírták a versenyek rövid történeté, s a bajnokról azt, hogy kitűnő és lelkes sportember. A „99. mellőzés" és sok-sok apró sérelem után pl. nem hitelesítették új országos csúcsát, mert nem volt a versenyen, aki hitelesítse!) a gyaloglóbajnok 1925-ben visszavonult.

A legtöbbet akkor írtak a fanatikus sportemberről, amikor 1926-ban tragikus hirtelenséggel elhunyt.. .

„Ereje teljében váratlanul, orvul csapott le a halál a többszörös gyaloglóbajnokra és rekorderre. Minden előzetes betegség nélkül hazamenet lepte meg az utcán és végzett vele. Az erős atléta megtóntorodott, összeesett és nem volt segítség. A sokat küzdött szív működése megbénult. Szabiár Péter 40 éves volt, váratlan halála fiatal feleségét tette özveggyé és két leánykáját árvává. Szabiár neve nem merülhet el a feledésbe, egy szép és nemes sportág hivatott és sok dicsőséget szerzett képviselője volt ő, akinek neve ott ragyog a magyar atlétika fe- lejthetetlenjeinek aranykönyvében. "