Nagy Béla: Fradisták. Portréalbum 1. (Budapest, 1979)

irodisták Binder Nándor CSATAR Első mérkőzése: 1915. már­cius 21. Üllői út: FTC-BAK 4-1. Első bajnoki mérkőzése: 1916. szeptember 3. Hungária út: MTK-FTC 4-1. Utolsó mérkőzése: 1918. áp­rilis 21. Üllői út: FTC-KAC 3-0. Az FTC-ben összesen 39 mér­kőzésen szerepelt (16 bajno­ki, 6 nemzetközi, 17 hazai dijmérkőzés). Góljainak száma: 19 (3 baj­noki, 16 egyéb). Az FTC ificsapatából került fel és szédületes klasszisnak ígérkezett. Súlyos térdsérülé­se miatt teljesen fiatalon visszavonult a sporttól. Az FTC nem akart belenyugodni a nagy tehetség elveszítésé­be, ezért az egyesület meg­operáltatta I Sajnos ez sem segített és így Binder végleg búcsút mondott a labdarú­gásnak. Blum II. Miklós CSATAR Első mérkőzése: 1912. szep­tember 15. Üllői út: FTC- MAC 1-0. Utolsó mérkőzése: 1912. de­cember 8. Üllői út: FTC- UTE 5-1. Az FTC-ben ezen a hazai díj és bajnoki mérkőzésen sze­repelt. Ezáltal az 1912-13. évi Magyar Kupa győztes csapat tagjának is számítha­tó. Blum Zoltán öccse az I. világháborúban elesett. Blum Zoltán FEDEZET (1892-1959) Első mérkőzése: 1911. szep­tember 3. Üllői út: FTC-Tó- rekvés 2-1. Utolsó mérkőzése: 1933. jú­nius 15. Linz: Ferencvóros- SV Urfahr 6-3. Az FTC-ben összesen 390 mérkőzésen szerepelt (222 bajnoki, 127 nemzetközi, 41 hazai dijmérkőzés). Góljainak száma: 5 (2 baj­noki, 3 egyéb). Bajnokcsapat tagja: 1911 — 12, 1912-13, 1925-26, 1926- 27. Kupagyőztes csapat tagja: 1913 , 1922, 1927 (Magyar Kupa). A magyar válogatottban 38 alkalommal szerepelt. 1906-ban az FTC-ben gye­rekként «ezdett futballozni és öt év múlva már bekerült az első csapatba. Közel két év­tizeden át küzdött az egye­sület színeiért. Példaképe volt az odaadó, lelkes lab­darúgónak, akiben megvolt a magasfokú technikai tudás és a taktikai érettség is. So­vány alakjában páratlan munkabírás lakozott, a mér­kőzés első percétől a befe­jező sípszóig fáradhatatlanul és sportszerűen küzdött. Blum a Fradi és a labdarú­gás szerelmese volt. Amikor a Fradiban már nem játsz­hatott az első csapatban olyan kiscsapat mezét húzta fel, amelyiknek a színe szin­tén zöld-fehér volt. . . Ké­sőbb, 1930-ban a Ferencvá­ros edzőjeként rendszeresen játszott a B-csapatban, sőt néhány nemzetközi portya­mérkőzésen „beszállt" a fiúk közé oz első csapatba is. Az edző együtt játszott fiaival! Blum edzősködése sikeresen alakult. Az egyesület történe­tében ó a leghosszabb ideig működő edzőnk, 1930-tól 1937-ig vezette fiait győze­lemre. A támadó futballt kedvelte, mint játékos és ké­sőbb, mint edző is. Híres mondata: Egy góllol többet rúgni, mint kapni! — szálló­igévé vált. Játékosai ember­ségéért, lelkesedéséért na­gyon szerették. Más magyar edző 100%-os eredménnyel bajnokságot nyert csapattal mindmáig nem dicseked­het . . . Az első nagy edzői sikere idejéből való ez az interjú, amely a Sporthírlap 1931. no­vember 7-i számában jelent meg: „Szerdán este felhívtuk tele­fonon a Ferencvárost és Blum Zoltánt kerestük. Beszélgeté­sünk szószerint így folyt le: — Kedves Zoli, aktuálisnak véljük, hogy a Ferencváros nagyszerű formája és sikerei kapcsán beszélgessünk egy kicsit magával. — Köszönöm o kedvességü­ket, hogy gondoltok rám, de nem aktuális ez a beszélge­tés. — Hát miért ne lenne aktu­ális? Hiszen a trénernek csak van valami része az elért si­kerben? Lám, amikor rosszul ment a csapatnak, eleget csepülték magát. . . — Ez igaz. De én akkor sem nyilatkoztam. Ez a tréner­sors. Ha rosszul megy a csa­patnak, akkor a tréner a hi­bás, ha győz a csapat, ak­kor a tréner is jó . . . Ha az urak szívességet akarnak tenni nekem, akkor ne írja­nak rólam semmit, csak ír­ják meg a csapatról az iga­zat. Azt, hogy jó a Ferenc­város.” Ezután az újságíró a Fradi egyik vezérszurkolójával be­szélgetett, főleg az edzőről, így készült el egy Blum ri­port, Blum nélkül . . . — „Szerkesztő úr, a Blum Zo­li a lelkét adta ebbe a ha If- sorba. A lelkét, uram. S az a halfsor, amibe Zoli az ő „halflelkét" adja, nem lehet más, csak fenomenális!- Érdekes . . .- Mi ebben az érdekes?- Annak idején, mikor még nem volt ilyen fenomenális ez a halfsor és sorozatos si­kertelenségek táncoltattál« kánkánt a zöld-fehér idegek­kel, ön kiáltott leghangosab­ban pereat-ot (vesszen, le vele! A szerk.) Blum Zoltán­ra, mint trénerre és mint em­berre !- Kérem szépen én sohasem kiáltottam azt a szót.- Jó, hogy nem ezzel a szó­val, de hangulatot csinált a tréner ellen. Hogy, mint tré­nert helytelenül ítélte meg, azt még csak koncedálom. De mint embert? Mint embert elég ideje volt megismernie hosszú ferencvárosi és válo­gatott szereplése révén . . . Ott csak jó minősítést kapha­tott . . .- Igaza van, most már szé­gyenkezem is az akkori állás­foglalásom miatt. Meg is fo­gom mondani ezt Blumnak, ha alkalom lesz rá.- Egyszóvol: jó a csapat, él­jen a tréner! Én Blumot akkor kezdtem mór becsülni, amikor a rázúduló intrikákat szó nélkül tűrte. Akkor kezdett nekem impo­nálni. És azután ahogy a tré­ningen láttam együtt robo­tolni a fiúkkal, láttam a mun­kájából azt, hogy ez az em­ber akar valamit és ezért iz­zad, ezért hempereg néha a sárban a labdával és ezért foglalkozik minden emberé­vel külön is, együttesen is és láttam, hogy milyen halk, fi­nom tónusban intéz el min­dent, ahelyett, hogy őrmester módjára hangoskodna: ak­kor kezdtem el gondolkozni a dolgokon. És így voltak a többiek is. Ha most kikap­nánk, akkor sem szidnám a trénert. Hiszen tudjuk, hogy amit akart, azt elérte: a Fra­di ismét nagy lett!" Blum Zoltán mint játékos és mint edző negyedszázadon át szívét, lelkét adta a Ferenc­városért. Az egyesület egyik legnagyobb egyéniségét tisz­telhetjük személyében. ■■ 8 ■■■■

Next

/
Oldalképek
Tartalom