Nagy Béla: Fradi futballkrónika 1899-1973 (Budapest, 1974)
Dr. Dékány Ferenc: Előszó
ELŐSZÓ Hetvenöt éves az FTC, a Ferencvárosi Torna Club, a Fradi. .. Hetvenöt év „telve búval-bajjal”, ám még inkább telve örömmel, boldogsággal. És főleg — dicsőséggel! Budapest IX. kerületének mindig kispénzű, de minden szépért, jóért, nemesért lelkesedő és áldozni kész, sportrajongó, dolgos népe dicsőségével. Ne becsüljük le, ne nézzük le azt a néha egy kis hiúságba torkolló dicsőségérzetet, amelyet sportbeli sikerek támasztottak a Ferencváros mindenkor egyszerű lakóiba. Sőt, becsüljük meg, mert nagy tettek véghezviteléhez nemcsak buzdító sikerélmény, hanem dicsőségérzés is kell. És kell melléje a múlt megbecsülése is. Ápoljuk tehát a múlt hagyományait, érezzük át szépségét, lássuk jelentőségét. Mert egyénre, közösségre egyaránt szép, jó, hasznos mindaz a sok siker, amelynek nyomában — ki merem mondani — az egész ország sportbarát népének többsége, olykor teljes egésze rajongója, bámu- lója, híve, szurkolója lett a zöld-fehér színeknek. A labdarúgók fényes múltjáról szól ez a könyv, annak minden egyes jelentős mozzanatát bemutatja. Olyan nagy és dicső ez a 75 éves pályafutás, hogy jómagam szinte félve vezetem toliamat, amikor néhány mondatot írok e krónika elé. Méltó vagyok-e, alkalmas vagyok-e, hogy én írjak hozzá előszót? Lehet, sőt tudom, hogy vannak, akik méltóbbak, illetékesebbek lennének ily sorok megírására. Mégis vállalkozom rá. Nem azért, mintha betöltött tisztem kötelezne erre, hanem azért, mert sohasem felejtem el azokat a mondatokat, amelyeket gyerekfejjel — az elragadtatástól tátott szájjal bámulva — hallgattam, amikor méltónak találtak arra, hogy bevegyenek az FTC nagy családjának akkori gyerekcsoportjába: — Ne kezitcsókolomozz itt, öcskös! Egyet jegyezz meg: itt nincs főrangú és alrangú tag, nincs nagy és kis fradista, itt mindenki egyforma. Mert, akit itt találsz, annak mind egyformán ver a szíve, egyért ver a szíve: a Ferencváros és azon túl 3 az egész magyar sport diadaláért.
