Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

3. Oroszország

megváltoztatta az egyházi szertartáskönyveket, mert azok nem egyeztek meg egészen a görögökkel. A zsinat ugyan letette méltóságából Nikont, de a szertartáskönyveket meghagyta. A régi szertartáshoz ragaszkodók elszakadtak, és mint „igazhitűek" (raszkolnyiki) népes szektát alapítottak.

Mihail Fjodorovicsot fia, Alekszej Mihajlovics (1645-1676) követte, akinek uralkodása alatt körvonalazódott az állam hivatalos szervezete, az állami életnek törvényekhez, törvénykönyvekhez történő kötése. Másik fontos cél a hadsereg megerősítése, felszerelése és ütőképességének növelése volt. Ehhez sok pénzre volt szükség, amit az ország legkülönbözőbb rétegeinek adóztatásával gyűjtöttek be. 1649-ben életbe léptették az Új törvénykönyvet, az 1650-es évek elején korszerűsítették az államigazgatás szervezeteit, elsősorban az állami bevételek fokozása és szétosztása miatt. E feladatokat központi hivatalok, a kormányszékek (prikázok) voltak hivatottak megoldani. Az egykori udvari apparátusból, a Nagy Udvari Hivatalból kivált néhány prikáz komoly jelentőséget kapott a központi irányításban, a század közepére számuk már elérte a félszázat. A prikázok többsége a hadsereg ellátásával és fejlesztésével foglalkozott, több közülük területi jelleggel rendelkezett (pl. a Szibériai Hivatal). A hivatalok másik része az adózó lakossággal, mások igazgatási feladatokat láttak el. Ilyen volt a Gyógyszerészeti Hivatal, amelynek feladata az egészségüggyel kapcsolatos nyilvántartások, intézkedések, ebben résztvevő intézmények és alkalmazottak ügyeinek kezelése és fizetése volt.

Alekszej cárt Fjodor ha követte a cári trónon, akinek rövid uralkodása alatt lényegében még korlátlanabbá tette a cári uralmat, fokozta az adókat, de nem volt elég ereje az egyházi ellentétek lecsillapítására, a lázongások megelőzésére, inkább korlátok közé karta szorítani a bojárok hatalmát. Oroszország valóban választás elé került, vagy egy régi rendszert kíván konzerválni, vagy a modernizálás útjára lépni. A helyzet éppen tükörképe volt a pravoszláv egyház belső válságának.

3.2 Adatok az orosz orvosi múlt történetéhez

__________________

A 9. század második felében az ószláv fejedelemségek - Kijev, Szmolenszk, Novgorod, Belgorod, Vüsgorod, Pszkov, Polock stb. - beteggyógyítási szokásairól, gyógyító személyeiről igen kevés adattal rendelkezünk, az empirikus, népi gyógyászati gyakorlatot feltételezhet86