Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)
2. Lengyelország
A lengyel egészségügy feltételeinek kialakításában nagy szerepet játszott az Amerikai Egyesült Államokban élő vagy 10 millió lengyel, akik jelentős anyagi segítséget nyújtottak az intézményi rendszer felépítéséhez, illetve a fiatal orvosnemzedék amerikai továbbképzéséhez. A színvonalas orvosképzés kialakításában szerepet játszottak a külföldről hazatért neves lengyel orvostudósok, akik gyakran előnyösebb helyzetüket adták fel hazafias érzelmeikért. Általában az orosz és a német egyetemek orvosprofesszorai elhagyták az új lengyel egyetemeket, ami nem volt jellemző a Monarchia időszakában kinevezett osztrák orvosokra. Igaz, Bécsből, Grazból nem tért vissza senki. Az előbb vázolt helyzet jellemezte a kórházi, közigazgatási és a körorvosi rendszerben tevékenykedő nem lengyel orvos társadalmat. A helyi orvostársadalom összetételében nem volt változás Lengyelország keleti tartományaiban. Itt különben is erősen vegyes lakosság élt, az ukránok, fehér oroszok és más keleti szláv népekkel is lakott vidékeken azonos maradt az orvosok száma és személye. 1938-ban a lengyel orvosi karokra összesen 4074 medikus iratkozott be, ezek között 974 nő, az összhallgatók számának 23,2%-at. Ebben az évben a lengyel orvosi karokon 1185 gyógyszerészhallgató, ebből 625 nő volt. (52,8%). Fogorvosképzés csak Varsóban volt, 1938-ban 481 hallgatóval foglalkoztak. A két világháború közötti években, elsősorban az 1920-as évek első felében, egységesedtek a lengyel orvostársaságok, amelyek elődei a három volt lengyel országrészben alakultak meg. Ez vonatkozott a szaksajtóra is, sorra alakultak az egyes szakorvosi társaságok és szaklapok is. Az 1880-ban alakult Lengyel Orvosok és Természetvizsgálók Társasága évente kongresszusi jelleggel rendezett országos találkozókat, amely nemcsak az egyes orvosi szakterületeknek, hanem a volt három országrész orvosainak adott találkozási lehetőséget. Ez a rendszer 1925-től működött. AII. világháború kitörése súlyos csapást mért a lengyel egészségügyre és orvosképzésre. A közegészségügyi szolgálat intézményeit a német közigazgatás alárendelt egységeivé tették, bár megmaradt a lengyel szakszemélyzet, de német vezetőséget kapott. A lengyel körorvosi rendszert ugyan - német felügyelettel és irányítással -megtartották, a nagy orvoshiányt németekkel pótolták. Ez vonatkozott a kórházi ellátásra is, ahol a vezetőség német lett. Sok esetben és különböző helyzetben 79
