Kapronczay Károly: Közép-Kelet-Európa orvosi múltja (Budapest, 2013)

2. Lengyelország

filozófia professzorként előadott az orvosi karon is, méghozzá az orvosi gyakorlat tárgyát.8

Dylagowski munkájában vázolja Hippokratész felfogását az emberi test működéséről, majd a görög-római medicina jeles orvosainak szakmai tevékenységét elemzi. A Synopsis chronologica fejezetben arab, latin, német, lengyel, angol, spanyol és francia orvosok munkáit sorolja fel, de a hangsúlyt a lengyel orvosok munkásságára helyezte, elsősorban a krakkói egyetem kiválóságainak munkásságát részletezi. E munka valóban hatással volt a később Krakkóban kiadott egyetemtörténeti és orvos disszertációkra, sőt halála után az egyetemi krónika külön is megemlékezett róla, ahol „orvosi krónikásként" említik nevét. Ez állt a krakkói egyetem templomának tekintett Ferences-templom előcsarnokában levő emléktábláján is. Bartolomiej Dylagowski hatására a 17. században többen is foglalkoztak az orvosi kar jeles egyéniségeivel, így az észak-magyarországi születésű és magyar nemességgel rendelkező Stanislaw Wosinski (1644-1694)9 orvosdoktor, krakkói kanonok, az elméleti orvostan professzora - többek között - feldolgozta az orvosi kar történetét, amelyet 1896-ban Bronislaw Wojciechowski nyomtatásban is kiadott. Wosinski munkájában 63, Krakkóban végzett orvossal és kézirataikkal foglalkozott. Különösen 25 orvosprofesszorral foglalkozott, közöttük Jakub Suskival (+1678), akinél kiemelte orvostörténeti kéziratait is.

A 18. században, a felvilágosult abszolutizmus lengyel egyetemi reformjáig a krakkói orvosi karon valóban többen foglalkoztak orvostör- ténelemmel, főleg a kar történetével, de éppen a krakkói egyetem gyors és látványos hanyatlása miatt ez is erőtlenné vált. A lengyel egyetemi reform érintette a krakkói, a vilnói egyetemet, majd a Napóleon által életre hívott és „tiszavirág életű" Varsói Nagyhercegség által alapított varsói egyetemet (1809), valamint a II. József császár által még 1786-ban

8 Skulimowski, Mieczyslaw: Dzieje nauki i nauczania história medycyny na Uniwersytecie Jagiellonskim i w Akademii Medycznej w Krakowie. In. Szescsetlecie medycyny krakowskiej. História katedr. Kraków, Academia Medica Cracoviensis. 1964. 376. pp.

9 Wosinski, Stanislaw (1644-1694), orvos, egyetemi tanár. Krakkóban született, jeles aranyműves fia volt. 1659-től a krakkói egyetem hallgatója, 1666-ban szerzett orvosi diplomát Páduában. 1668-1669 között a római Szentlélek Kórház orvosa, 1669-ben visszatért Krakkóba, 1674-től Krakkó Magistratusának tagja, többször polgármester. 1690-ben a lengyel szejmben a város képviselője. 1676-tól a Jagelló egyetem tanára, a kórbonctani intézet megalapítója, több alkalommal dékán. Püspöki orvos. Megírta az egyetem orvosi karának történetét. Fő munkája a Questio medica de febre maligno. (Krakkó, 1676). Kéziratos biográfiai munkáját 1896-ban kiadták.

60